2013. december 30., hétfő

Szilveszterre..









Sós rudacskák

30 dkg lisztet, 15 dkg vajat, 1 tojás sárgájával, 1 dkg elmorzsolt élesztővel, csipetnyi sóval és 1 dl tejföllel összedolgozunk. Félórás pihentetés után kisujjnyi vastagra nyújtjuk, egész tojással / vagy a fehérjébe kevés pirospaprikát keverve/ megkenjük. Reszelt sajttal, ízlés szerint köménymaggal, szezámmaggal megszórjuk, majd kisujjnyi széles, 10 cm hosszú rudacskákra vágjuk. Forró sütőben megsütjük.

Sajtos rúd:

Hozzávalók: 14 dkg liszt, 14 dkg margarin, 14 dkg főtt, áttört burgonya, 14 dkg sajt, só, a tetejére egy tojás, 5 dkg reszelt sajt 

Ha a burgonya kihűlt, a margarinnal, a liszttel és a tojással összegyúrjuk, megsózzuk és kétszer egymás után vékonyra kinyújtjuk, háromszorosan összehajtva. A tésztát hideg helyen egy órát pihentetjük. Vékonyra nyújtjuk és ujjnyi széles csíkokra vágjuk. A tepsibe téve tojással megkenjük, és reszelt sajttal megszórjuk. Pirosra sütjük.




Újévi lencsefőzelék

Az év első napján lencsét szoktunk enni, hogy bővelkedjünk anyagi javakban.A lencse évezredek óta
az emberiség egyik kiemelt  fontosságú tápláléka.
/A puffadás megelőzésére megfogadhatjuk a már XVI. században megfogalmazott tanácsot, miszerint az első forrás után öntsük ki a főzővízet, és csak a második főzővízet füszerezzük.
 

A megtisztított lencsét jól megmossuk, majd hideg vízben feltesszük főni. Hozzáadjuk a babérlevelet, megsózzuk és lassú tüzön puhára főzzük. A finomra vágott hagymával, fokhagymával világos rántást készítünk, beleadjuk a pirospaprikát. A puhára főtt lencsét berántjuk, ecettel, mustárral, cukorral, citromlével ízesítjük. Füstölt hússal vagy szalonnával tálaljuk.

Hozzávalók: 50 dkg lencse, 2 dkg só, zsír vagy olaj, 5 dkg liszt, 3 dkg vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, cukor, mustár, ecet, pirospaprika, babérlevél, kevés citrom





2013. december 17., kedd

Bejgli sütés...

A bejgli tésztájához a legtöbb recept szerint liszt, tojás, cukor, tej – esetleg tejszín vagy tejföl, vaj és élesztő szükséges. A lényeg az, hogy rugalmas, jó állagú tészta legyen az eredmény. A bejglinek való tésztát az összeállítás után érdemes a hűtőben pihentetni. Az se baj, ha egy éjszakán át a hűtőben marad, másnap is dolgozhatunk vele.

A tészta mellett rendkívül fontos a bejgli tölteléke is. A töltelék készítésénél az íz mellett az állagra is nagyon oda kell figyelni, mert a gyakori bejgli-balesetek egyik fő oka a túl sok és túl laza szerkezetű töltelék.
 A két legfontosabb töltelék a mák és a dió. A mákos töltelékhez adhatunk kevés citrom- vagy narancshéjat, vaníliát, mazsolát, esetleg egy kis rumot vagy rumba áztatott mazsolát.  agave sziruppal, készíthetjük xilittel   A lekvárok közül legjobban a baracklekvár illik a mákos töltelékhez.

A diós töltelék titka az igen finomra darált dió.  A diós töltelékhez passzol a mazsola, jó hozzá a rum és a citrom- vagy narancshéj. A tölteléket lazíthatjuk egy kis tejjel, de még jobb, ha reszelt almával tesszük lágyabbá és gazdagabbá. A diós tölteléket édesíthetjük mézzel vagy bármivel, amivel a mákosat is ízesítettük. Fűszerezhetjük is egy kevés fahéjjal, szerecsendióval vagy szegfűszeggel.


A bejgli korábban is elkészíthető, még finomabb is, ha áll... A bejgli korábban is elkészíthető, még finomabb is, ha áll...
A klasszikus töltelékeken túl készíthetünk gesztenyés bejglit, ahol rummal, mazsolával, reszelt almával lazíthatjuk az édesített masszát.

A bejgli elkészítésének sok sarkalatos pontja közül a kinyújtott tészta töltelékkel együtt való feltekerése az egyik legkritikusabb. Ilyenkor derül ki, hogy a pihentetett tészta elég rugalmas-e, hogy a kihűlt töltelék nem lett-e túl folyós. 
Általánosan elfogadott elv, hogy a tészta és a töltelék aránya minimum egyenlő legyen a tésztán belül. A töltelék esetében a sütés már mellékes körülmény (hiszen megfőztük), viszont a túl sok tészta nem fog megsülni, így beszalonnásodik, és a tészta élvezeti és esztétikai értékét is lerombolja. Érdemes odafigyelni, hogy ne maradjon túl vastag a kinyújtott tészta, de túl vékony se legyen, mert akkor sütés közben kireped. Arra is oda kell figyelni, hogy a töltésnél a töltelék rákenésekor ne vékonyítsuk tovább a már kinyújtott tésztát.

Ha kész vannak a hengereink és már a sütőpapíros tepsin pihennek, akkor jön az utolsó megmérettetés: a bejgli lekenése. Mindenki szép, márványos bejgliről álmodik, aminek eléréséhez semmi másra nincs szükség, csak követni az alábbi utasításokat: a tepsire helyezett rudakat óvatosan és vékonyan megkenjük tojássárgájával. Hűvös helyre tesszük (ha befér a hűtőbe, az is remek), és hagyjuk teljesen megszáradni. Ha teljesen megszáradtak, akkor tojásfehérjével is átkenjük a rudakat, megint hűvös helyen hagyjuk megszáradni, ezután készen állnak a sütésre.

A kalács és a bejgli között a tészta a valódi különbség
A tésztát sütés előtt alaposan szurkáljuk meg, hogy a sütés közben keletkező felesleges gőznek legyen hol távoznia. Ha ezt a mozzanatot kihagyjuk, a bejglink biztosan kireped. A szurkáláshoz remek egy hurkapálca vagy egy húsvilla. A lényeg, hogy hosszan beérjünk, és ne csak a tészta felületét sértsük föl.  /olvastam, hogy ha fogpiszkálót szurkálunk a bejglibe, nem fog kirepedni,egy bejglibe kb 10 db,  természetesen sütés után eltávolítva!/

A bejglit nem szabad túl forró sütőben sütni, idő kell, amíg a belső tartalom is kellően átsül, süthető alsó-felső láng mellett és légkeverésen is.

2013. december 11., szerda

Karácsonyi díszek

Csakis a fantáziánk szabhat határt  /meg az időnk.../, hogy milyen finomságokkal díszithetjük fel a karácsonyfánkat és  lakásunkat.

Ehető fenyőfadíszek Egyszerűen elkészíthető, mutatós díszek a száritott gyümölcsszeletek. Almát, narancsot, citromot, vagy egyéb citrusfélét mossunk meg, töröljük szárazra, héjastól vágjuk leheletvékony karikára, terítsük a szeleteket sütőpapirral letakart vágódszekára, néhány napig szárítsuk meleg,száraz helyen, majd fűzzük színes cérnára.   
ötlet: Szeletelhetünk citromot, grépfrútot is. Ez utóbbiból válasszuk a rózsaszín belűt. Gyönyörű, ahogy a fény átvilágít rajta! 


 


 Zselés puha cukorkákból vagy pattogatott kukoricából készíthetünk karácsonyfaláncot,tojásfehérjéből habkarikát/ezeket növényi színezőkkel színesíthetjük, készithetünk mutatós füzérkéket ha bogyós terméseket, pl 8-10 szem  csipkebogyót   cérnára fűzünk, a cérna két végét összekötjük, és így akasztjuk a fára. Kandírozott gyümölcsdarabkákkal hasonló fűzért készíthetünk.

      Ha olvasztott csokoládét keverünk el dió- vagy mogyoródarabokkal, kókuszreszelékkel, mazsolával, esetleg kandírozott gyümölcsdarabkákkal, a jégtartóba öntjük, majd ha a mélyhűtőben kihűlt, szépen becsomagoljuk őket.    Kókuszgolyóból,   vagy csokoládé, illetve cukormázba forgatott piskótadrabokból is készülhet dísz, ezeket cukorgyöngyökkel, tortadarával, stb.   díszíthetjük.


 

  


Nemcsak karácsonyi gyertyákkal díszíthetjük az ünnepi asztalt,
hanem készíthetünk ehető ünnepi díszeket is, mint például a kenyérfenyő.

Hozzávalók:
kenyérszeletek, színes dekorcukor, csillag vagy virágalakú kiszúró, gyertyák

A kenyérszeletekből különböző nagyságú csillagokat szurunk ki, mindegyikre dekorcukrot szórunk, egymásra helíezzük őket, és gyertyát illesztünk a közepébe.

2013. december 10., kedd

Karácsonyi aprósütemények

Vaníliás kifli

Hozzávalók kb 35 db-hoz

20 dkg margarin
10 dkg porcukor + a szóráshoz
1 tasak vaníliás cukor
1tojás
5 dkg darált mandula
25 dkg liszt

Előkészítés:a margarint szobahőmérsékletűre melegítjük, hozzáadunk egy csipet sót, a porcukor felét, a vaníliás cukrot, és habosra keverjük.  Beleütjük a tojást, és tovább habosítjuk. A porcukor másik felét összekeverjük a darált mandulával, a liszttel együtt a masszához adjuk, és sima tésztává dagasztjuk. Három cm átmérőjű rudat sodrunk belőle, alufóliába csomagoljuk, kb 1 órán át a hütőben pihentetjük.

Elkészítés:

A sütőt előmelegítjük. A tepsit kibéleljük sütőpapírral.

A tésztarudat kisujjnyi vastag darabokra vágjuk, megsosorjuk, kifliket formázunk belőle, és tepsire rakjuk.

A sütőben kb 12-15 perc alatt aranysárágra sütjük. A tepsiben még melegen jól megszórjuk porcukorral.


Fűszeres kekszek

Hozzávalók kb 40 db-hoz

25 dkg margarin
15 dkg cukor
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
1/2 kk. őrőlt szrecsendió,fahéj, szegfűszeg
2 tojás + 1 tojás a kenéshez
10 dkg darált dió + 15 dkg
a díszítéshez fél dióbelek

Elkészítés

A puha margarint habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat, és simára keverjük

Beletesszük a lisztet, a diót, jól összedolgozzuk és alufóliába csomagolva a hütőszekrényben 1 óra hosszat pihentetjük.

A sütőt előmelegítjük. A tésztát liszttel beszórt deszkára tesszük, 1/2 cm vékony lappá nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk.

Tepsit sütőpapirral kibéleljük, erre rakjuk a kis korongokat. Megkenjük tojással, egy-egy fél dióval díszítjük.A  sütőben kb 15 perc alatt megsütjük. A papírról még melegen leszedjük, mert ha kihüt
l, nehezen jön le. Dobozba tesszük és másnaptól fogyasztjuk.

2013. december 8., vasárnap

Fatörzs - karácsonyi fatörzs



A karácsonyi fatörzs története nem a fantázia szülte tündérmese eredménye, mert valóban egy jókora, igazi fatörzs a történet főszereplője. Eredetileg a szóban forgó fatörzset egyáltalán nem az asztalra szánták, sokkal inkább a kandallóba… A tradicionális francia karácsonyi menü meghatározó eleme ez a puha, omlós, krémes, kávés-csokoládés vagy marcipános piskótatekercs, melyet nemzeti hovatartozástól függetlenül téli karácsonyestéken bárki jóízűen elfogyaszthat.


Az édesség története egészen a 13. századig nyúlik vissza, amikoris szinte egész Európában az a szokás járta, hogy Karácsony este a családok közösen égettek el egy fatörzset. Mivel a fadarabnak szokás szerint újév napjáig, vagy akár Vízkeresztig is égnie kellet, jó nagydarab rönk szükségeltetett. A felbecsülhetetlen kincset rendszerint szalagokkal és ágakkal díszítették, majd nagy csinnadratta közepette helyezték el és gyújtották meg a kandallóban.
A téli hideg időszakban, amikor az élelem és a tűzifa nagy értéknek számított, egy terjedelmes fadarab elégetése áldozatot és egyben áldást jelentett egy átlagos család számára.
A francia regionális különbségek a fa fajtájának kiválasztásában, a meggyújtás módjában és az égetés hosszában is jelentkeztek. A déli vidékeken italáldozatnak tekintett olajjal, sóval és borral meglocsolt rönköt a család legfiatalabbja gyújtott meg. Máshol a családok leány tagjai gyújthatták meg az előző évről gondosan őrzött, parazsas fadarabbal az azévit, és volt olyan is, ahol az anyákat érte ez a megtiszteltetés.
Az ősi hiedelmek szerint ezzel a tradícióval a kelták a téli napfordulót ünnepelték, a keresztényeket a fadarab arra a jászolra emlékeztette, melyben Jézus született, a babonás emberek pedig úgy gondolták, hogy a parázsló fadarab lesz az, ami megvédi őket a gonosz szellemektől. Egyesek annyi fát tettek a tűzre, ahány tagja volt a családnak, mások pedig figyelték és számolták a fából kilövellő szikrákat, mert úgy vélték, ahány szikra, annyi házasság köttetik az újévben.
A karácsonyi fatörzségetés szokásának eltűnése egybeesik a vaskályha megjelenésével, mely a 19. században kiszorította a kemencét a háztartásokból. Ezzel a fordulattal a karácsonyi fatörzs jelentősége is átértékelődött; már nem tűzifaként, hanem ágakkal és gyertyákkal feldíszítve dekorációként került az asztalra.

1945-ben egy cukrászmester álmodta és alkotta meg a fatörzsre emlékeztető desszertet, mellyel a régi tradíciót új köntösbe öltöztette. A töltött piskótatekercs-sütemény azóta is királyként trónol a francia ünnepi ételek között. A tekercset csokoládékrémmel vonják be és barázdásra mintázzák, hogy minél jobban emlékeztessen egy igazi fatörzsre. Rendszerint faágakkal, levelekkel, magyallal, habcsókból vagy marcipánból készült kis gombákkal és mesealakokkal díszítik, a havat pedig porcukor szimbolizálja. A végeredmény nemcsak látványban, de ízben is döbbenetes!  /lacusine/
  A karácsonyi fatörzs torta meséje
A hagyományos ételekhez, desszertekhez kötődő szokások, történetek éppúgy hozzátartoznak az ünnepi hangulathoz, mint maguk a szépen tálalt fogások. A fatörzs torta meséje ugyan a konyhában kezdődik, de azokból az időkből ered, amikor a desszert fogalmát még nem is igen ismerték az emberek, az eredetére pedig ma már halványan pislákoló foszlányok utalnak csupán. Nem csoda, hisz ehhez a hidegen tálalt, ma már parféként is kedvelt édességhez az indíttatást egykor szó szerint a tűz adta.

Réges-régről, a középkor korai éveiből származnak a meghitt, karácsonyi együttléthez, a melegedéshez és a tűzhöz szervesen kapcsolódó mesés történetek. A krónikák szerint Franciaország mellett Európa számos más országában is ünnepelték úgy a Szentestét, hogy a család minden tagja a nagy, nyílt lánggal égő tűzhely körül gyűlt össze. Távol maradt a didergés, mindenkinek jutott hely a melegben, a legfontosabb pedig az együttlét öröme és meghittsége volt – a karácsonyfa állításának szokását ekkoriban még nem ismerték. A család tagjai karácsonyi dalokkal, mesékkel, régmúlt idők történeteivel töltötték az estét. A tüzet pedig méretes fahasábokkal, rönkökkel tartották elevenen, nehogy kialudjon. Akadt azonban a fahasábok között egy, amelyik különbözött a többitől. Ez pedig nem volt más, mint a karácsonyi fatörzs. A legnagyobb, legkeményebb mind közül. Különös erőt tulajdonítottak neki. Ezért aztán nem is dobták csak úgy a tűzre: szertartás is tartozott hozzá. A nők és a gyerekek levelekkel, szalagokkal díszítették, a családfő erős pálinkával, esetleg olajjal vagy szenteltvízzel locsolt ággal megáldotta, a legfiatalabb és legidősebb férfiú pedig  meggyújtotta, úgy hajították a lángok közé. A megszentelt fatörzs hosszan gondoskodott a melegről, mikor pedig feketére égett, megőrizték a hamvait, hogy megvédje a házat és lakóit minden bajtól, távol tartsa a háznéptől a gonoszt egészen a következő karácsonyig, amikor új karácsonyi fatörzzsel igyekeztek elejét venni a gondoknak.
A nagyjából 12. századig visszavezethető karácsonyi vagy néhol karácsonyt megelőző szokás Franciaországon kívül pl. Itália földjén éppoly ismert volt (ceppo névvel illették a megszentelt rönköt), mint Angliában, ahol Yule log lángolt (a süteményt ma is ezzel a névvel illetik). A karácsonykor tűzre dobott nagyméretű fahasáb mégis franciául Bûche de Noël [ejtsd: büs dö noel] néven változott világszerte közkedvelt desszertté./Forrás: Mindmegette.hu/

 

2013. december 6., péntek

Karácsonyra - kuglóf

Hogy ki találta fel a kuglófot, talán már sosem tudjuk meg, receptjeit már a Biedermeier korban is olvasták és alkalmazták. Élesztőből, tejből, lisztből, tojásból, vajból némi cukorral és egy marék mazsolával laza kelt tészta készül, melynek összetétele évszázadokon át alig változott.

A legenda szerint Marie-Antoinette francia királyné hozta a kuglófot osztrák hazájából Németországba, hozzánk onnan került. A Rajna-menti Elzász területén például annyira kedvelik a korona alakú süteményt, hogy több manufaktúra is szakosodott csak kuglófformák gyártására, például fémből, vagy kerámiából. Nem is csoda, hiszen jól illik a vidék más nevezetes gasztronómiai kincseihez: a nemes fehérborhoz és az édes lekvárokhoz. Az itt lakók ápolják is a híres kelt tésztához fűződő hagyományaikat a mindennapjaikban is: fogyasztják reggelire vagy egy pohár fűszeres traminivel desszertként.

Aszalt gyümölcsös karácsonyi kuglóf

Hozzávalók:

25 dkg puha vaj, 25 dkg cukor, 6 tojás, 50 dkg liszt, l,3 dl tej, 10 dkg mazsola, 10 dkg aszalt sárgabarack, 5 dkg dió, 1citrom leve 1-1 tasak vaníliás cukor és sütőpor.

Vaj és zsemlemorzsa a formához, porcukor a szóráshoz

A kuglófformát vastagon kikenjük vajjal, és bőven megszórjuk zsemlemorzsával. A vajat habosra keverjük a vaníliás cukorral, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, mindegyikkel jól kikeverjük. Felváltva belevegyítjük a tejet és a sütőporral elkevert lisztet, végül hozzátesszük a citromlevet, a mazsolát, az apróra vágott aszalt sárgabarackot,meg a durvára vágott diót.A tésztát az előkészített kuglófformába öntjük, és előmelegített sütőben kb 50 perc alatt készre sütjük. A formában hagyjuk teljesen kihűlni majd kiborítjuk, és porcukorral meghintjük..

2013. december 2., hétfő

A töltött káposzta

Hatalmas léptekkel halad   az idő, szinte hihetetlen, hogy ismét december van.  Közeledik KARÁCSONY!

Karácsonykor nem hiányozhat az asztalról a töltött káposzta..



 


 Ha az öreg sarki gesztenyefa alatt elhaladva, szemünkkel követve a  varjuk repülését meglepetten vesszük eszre, hogy agai között fellátunk  az égig, és ha a fiatalasszonyok kezdenek közelebb bújni férjeikhez,  ezzel adván hangsúlyt annak a ténynek, hogy beköszöntött az ősz, és  feltétlenül szükségük van az új bundára, akkor egyre jobban közeledik a  zúzmarás disznósivítással és pálinkaillattal teli hajnalok ideje.

 Ha a természet tudná, hogy minő nagy örömet okoz vele egyeseknek- na  nem annyira a disznónak-, talán meg sietett is volna egy kicsit, mert  bevallom, hogy én mar készítettem az idén töltött káposztát, aminek az  ideje igazan csak most fog eljönni. Nem olyan nagy bűn ez annak a  szemeben aki szinten szerelmese ennek az igen kiadós egytálételnek.  Többeknél okoz szívdobogást, mint mondjuk a pacalpörkölt.:)))  Hogy sok haragosom van a disznók között, azt főleg annak tudom be, hogy  imádom a füstölt sertéscsülköt, és ennek híre kelt.  De ha minél előbb élvezni kívánjuk e cikk létrejöttének okozóját, annak  ízét és illatát, nosza fogjunk hozzá.


 Az asztalon ott sorakoznak egymás mellett a szereplői a mai előadásnak.  A legbüszkébben a szépen fejlett füstölt csülök tekintget ki egy hideg  vízzel töltött tálból, amibe azért tettük, hogy a készülendő finomságot  ne tudja elsózni. A tál mellett egy fehér füstöletlen társa fekszik.  Mögöttük egy tálban vegyes darált hús disznó- ill. marha húsból fele-fele  aranyban, hogy békésen megférjenek együtt.  Mellettük frissen pucolt hagymák kergetőznek a fűszertartók körül, és  a sort a szinten tálban várakozó savanyú káposzta halom zárja le.  A hagymát apróra vágva megpirítjuk és felet a darált húshoz adjuk, amit  sóval, borssal, csipetnyi pirospaprikával és Vegetaval fűszerezünk.  Félig készre főzött rizst adunk hozza, amire két tojást ütünk.  Az egészet nagy gonddal összekeverjük és félretesszük, hogy a tálban  levőknek legyen idejük szépen összeismerkedni.  Fogjuk a megmosott sima csülköt, éles késsel és nagy szorgalommal a húst  levágjuk a csontról. Ha kisebb darabok nagyon ragaszkodnának eddigi  helyükhöz hagyjuk őket, később ok fognak önként a csontnak hátat mutatni.  A lefejtett húst kockára vágva egy edénybe tesszük. tesszük, hagyva időt neki  ama nemes célra való felkészüléshez, mire teremtődött.  Füstölt társát kivesszük a vízből és vele is hasonló módon járunk el.  Elővesszük a megfelelő fazekat a helyéről, de ezúttal ne a fülénél  fogjuk meg, mert amint meglátja minő dolgokat szándékozunk beletölteni, úgy ellágyul a boldogságtól, hogy füle szakadtával lábunkra eshetne,  ahol csak kart okozna akaratlanul is.  Hogy a káposzta se erezze magát sokáig elhagyottnak, egy jó adagot  kiveszünk belőle és szűrőbe tesszük. Folyó hideg víz alatt átmossuk,  majd többször jól kinyomkodjuk. Igy járunk el a többi részével is.  Egy maréknyit kiveszünk belőle, ujjaink között fellazítva szép vékonyan  beterítjük vele a fazék feneket, megborsozzuk majd hozzáadjuk a  megmaradt pirított hagymát.. Erre teszünk egy sort a darabolt füstölt hús  kockákból, amit megszórunk 3-4 evőkanál liszttel, majd újabb  káposztaréteg következik.  Ezt a réteget meghintjük piros paprikával, hogy a káposztát betakarja.  Mosott babérlevelet dobunk rá, majd a sima húskockákkal fedjük be a sort.  Ezután káposztaréteg következik, amit füstölt hússal takarunk be, nem  megfeledkezve a nemes csontokról, mert azoknak itt a helyük. Újra  betakarjuk káposztával és babérlevelet teszünk ra, kettő kell hogy ne  unatkozzon magában. Most egy sor következik sima csülökhúsból, amit  szinten finom káposztaréteggel borítunk be.

Most érkezett el az ideje annak, hogy elővegyük a tölteléknek bekevert  húst. A leveleket előkészítjük, kivágjuk a vastag kocsányos reszt, hogy  a hajtogatásnál ne tudjon akadályozni. A húsból a leveleknek megfelelő  nagyságú hosszúkás gombócokat formálunk és a levelekbe csomagoljuk, hogy  nemsokára viszontlátva örüljünk neki.  Az így kellő gondossággal becsomagolt töltelékeket szépen egymás mellé  helyezve lassan végére értünk teendőinknek. Már csak az maradt hatra,  hogy a maradék káposztával letakarjuk a gombócokat és a régebbi  csülök főzéskor előrelátóan lefagyasztott léből annyit öntsünk rá, hogy  éppen ellepje. Pici pirospaprikával meghintve a tetejét elmondhatjuk,  hogy a tőlünk telhetőt megtettük.

  Lakodalomban vagyunk most -aminek temploma a konyha-, hiszen két  jobban összeillő párt nehezen találnánk, és oltárnak megtette a  konyhaasztal s a nászhoz jó lesz a nagy fazék, mit fedővel takarunk le  nem zavarva a rég várt ölelkezést.  S ha egy óra múlva valaki betévedvén hozzánk hetykén azt kérdezi, hogy  mit főzünk, akkor-ha az illető nem külföldi- nyugodtan adjunk neki két  hatalmas pofont, hogy sohase felejtse el, a töltött káposztával nem  viccelődünk


2013. december 1., vasárnap

Advent



A mai advent varázsos hangulatát, a karácsonyi várakozást hosszú évszázadok mitológiája alakította. Az adventi koszorú készítésének hagyománya is évszázadokra nyúlik vissza. A vesszőből, fűzfából, fenyőágakból font koszorút arany vagy piros színű szalaggal díszítettek. Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik. Úgy tartották, hogyha ilyen "szent" koszorúkkal veszik körbe a házakat, az elűzi a gonosz szellemeket...Aztán ezek a szimbólumok lassan feledésbe merültek...

A karácsonyt megelőző időszak az advent, a készülődés ideje, amit általában a böjtösebb, szegényesebb ételek jellemeznek. Ez a böjt szenteste ér véget.

A karácsonyi menüben a legtöbb országban a nemzetre jellemző ünnepi ételek kerülnek az asztalra. Természetesen minden nemzetnek megvannak a maga különleges, hagyományos karácsonyi ételei, de ezek egy része ma már keveredik, illetve egyes ételfélék (pl. desszertek) esetében nagyon sok hasonlóság található, legalábbis ami az alapanyagokat illeti.
A Magyarországra ma jellemző étkezési kultúra számos hatás eredménye. A karácsonyi vacsorában ötvöződik a böjtös étrend a sokfogásos menüvel.
Régebben a hús minden esetben disznóhúst jelentett az ünnepi asztalon, ugyanis a sertés előretúr, ami a néphit szerint fejlődést jelentett, a szárnyassal ellentétben, ami hátra kapar, ami rossz előjelnek számított. Ma már ezek a néphagyományok nem igazán érvényesülnek, hiszen a karácsonyi menü sok helyen szárnyasból, pl. pulykából készül, aminek elterjedése elsősorban angolszász hatásnak köszönhető.
Egyes ételek, élelmiszerek, mint pl. a bab, borsó, lencse, tök, mák, hal a néphit szerint sok pénzt, gazdagságot jelent. A dió, az alma, a fokhagyma sok helyen szintén nélkülözhetetlen élelmiszere az ünnepi asztalnak, ugyanúgy, mint a káposzta, amelyet minden társadalmi réteg fogyaszt. Egyes országokban (Németország, Svédország) nem szokás a december 24-i böjtölés, így náluk a bőséges karácsonyi menü már erre a napra is jellemző.
A karácsonyi ételsorban a káposzta nemcsak nálunk, hanem más nemzeteknél, pl. a németeknél (vöröskáposzta), a letteknél és az oroszoknál (grúz töltött káposzta) is szerepel. Magyarországon a káposztát karácsonykor elsősorban töltött káposztának készítik el, amihez, főként vidéken a decemberi disznóvágásból származó friss sertéshúst használják fel. A töltött káposzta készítési módja, illetve a töltelék formája és nagysága tájegységenként változó.
A halak táplálkozás-élettani jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni, főként a tengeri halakban és a busában található jelentős mennyiségű, többszörösen telítetlen omega-3 zsírsavak miatt. Ezek a zsírsavak nagyon fontosak a szervezet számára, mivel jelentős szerepet játszanak a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megakadályozásában. Az omega-3 zsírsavakat a szervezet önmaga nem tudja előállítani, vagyis a táplálékkal kell bevinnünk. Ezen kívül nem elhanyagolható a halnak az a tulajdonsága sem, hogy fehérjéje teljes értékű és könnyen emészthető. A szálka nélküli halakat a gyerekek is nyugodtan fogyaszthatják. A halak egyéb előnyei közé tartozik, hogy számtalan módon (pl. leves, rántott, natúr, grill, tepsiben sült stb.) és ízesítéssel (citromos, paradicsomos, sajtos, zöldséges, mustáros stb.) készíthetők el.
Sajnos Magyarországon a családok nagy részénél a halfogyasztás csak karácsonykor (vagy még akkor sem) jellemző. Mindenképp célszerű lenne heti 1 alkalommal valamilyen (ha lehet, tengeri halból készült) halételt beiktatni étrendünkbe.
A hal nálunk régebben inkább a böjtös ételekhez tartozott az ünnep idején, de ma már ennek nincs akkora jelentősége, a halétel az ünnep bármelyik napján kínálható. Vannak nemzetek, ahol a különféle halételek, illetve a tenger gyümölcseiből készített fogások ugyancsak elmaradhatatlanok az ünnepi asztalról. A lazac fogyasztása Finnországban jellemző, valamint Oroszországban, ahol a karácsonyi menü egyik fontos étele a lazaccal és kaviárral töltött palacsinta, a blini. A kaviárt a németek is szívesen fogyasztják előételként, pirítóssal.
A halleves fogyasztása jellemző Lengyelországban, valamint Magyarországon (halászlé formájában). A spanyolok dévérkeszeget, a portugálok sózott, szárított tőkehalat, a svédek vajas-hagymás pácolt pontyot fogyasztanak.
A tenger gyümölcseit Belgiumban például előételként fogyasztják. Ugyancsak előételként szerepel a németeknél a kagyló- és ráksaláta. Franciaországban tájegységenként változik a menü, egyes helyeken az osztriga szintén a jellemző karácsonyi ételek közé tartozik.
A szárnyasok közül a pulyka is a karácsony egyik szimbólumának tekinthető. Angliában, az Egyesült Államokban és Kanadában szinte elképzelhetetlen a karácsonyi vacsora pulyka nélkül, de ma már a hagyományok és szokások keveredésének köszönhetően Belgiumban, Franciaországban, sőt Magyarországon is megtalálható egyes családok ünnepi menüjében. Az angolok főként gesztenyével töltve fogyasztják, amitől édes jellegűvé válik, így igazi ínyencségnek számít.
A szárnyasok közül a pulyka mellett a liba is jellemző karácsonyi étel, főként Franciaországban (gesztenyés liba, libamáj) és Németországban (ropogós libasült vöröskáposztával).
A sonka nálunk inkább a húsvét egyik jelképe, de egyes országokban karácsonykor is jellemző. Új-Zélandon a hideg sonka, Svédországban a füstölt sonka, Olaszországban pedig a pármai sonka található meg az ünnepi ételek között.
Természetesen a nemzeti sajátosságokból, hagyományokból adódóan a különböző országok karácsonyi asztalán vannak olyan ételek, amelyek nálunk nem ismertek illetve jellemzőek, sőt talán meglepőek. A nyúl és a vadhúsok elsősorban Olaszországra és Franciaországra jellemző, a kolbász pedig ugyancsak a franciákra, valamint a lettekre.
Spanyolországban mandulalevest, Finnországban rénszarvashúst, Lengyelországban hideg töltött tojást, Olaszországban raviolit, Belgiumban édes kenyeret is fogyasztanak karácsonykor, de talán a legszokatlanabb számunkra az a grönlandi szokás, hogy karácsonykor a menüben bálnabőrbe tekert bálnazsír és fókabőrbe csomagolt hús is szerepel.