Hideg mézes eperkrémleves
/2 személyre/
40 dkg eper, 1,5 dl tejszín
l dl tej, 3 evőkanál méz
1 szál menta, a díszítéshez eperszörp
Az
epret megmossuk,lecsumázzuk. A menta csücskét díszítésnek félretesszük,
a többi levelét levesszük. Az epret a mézzel, a mentalevelekkel, a
tejszínnel és a tejjel turmixgépben simára keverjük. Tetejét
eperszemmel, a menta csücskével, kevés eperszörppel díszítjük. Azonnal
tálaljuk.
2019. június 6., csütörtök
Az eper
Mindenki kedvence, a tavaszi napsütés egyik első ajándéka.
Az eper szív alakját a természet formázta, a benne rejlő értékes anyagok pedig szívünket is védik a betegségektől. Külső megjelenése talán azért is olyan kellemes, mert a rózsafélék családjába tartozik.
Termesztése időszámításunk előtt elkezdődött. A rómaiak nagyon kedvelték, aztán a birodalom bukása után egy időre elfeledték. A középkori Európában újra elterjedt, de a tizenkilencedik századig luxuscikknek számított.
100 gramm eper 60 mg C-vitamint rejt magában, s ezzel a gyümölcsök között dobogós helyet érdemel. Az eper ráadásul alacsony energiatartalmú (100 grammban 35 kalória), s íze pedig egyszerűen fenséges. Vas-, kalcium- és magnéziumtartalmával gondoskodik szervezetünk ásványi anyag-egyensúlyáról, s önmagában is tápláló, könnyű étkezést tesz lehetővé. Kitűnő vértisztító, csökkenti a szívbetegségek, a kötőszöveti gyulladások, az érelmeszedés és a rák kialakulásának esélyét. A benne található vegyületeknek kifejezetten fiatalító hatása van.
Az eper szív alakját a természet formázta, a benne rejlő értékes anyagok pedig szívünket is védik a betegségektől. Külső megjelenése talán azért is olyan kellemes, mert a rózsafélék családjába tartozik.
Termesztése időszámításunk előtt elkezdődött. A rómaiak nagyon kedvelték, aztán a birodalom bukása után egy időre elfeledték. A középkori Európában újra elterjedt, de a tizenkilencedik századig luxuscikknek számított.
100 gramm eper 60 mg C-vitamint rejt magában, s ezzel a gyümölcsök között dobogós helyet érdemel. Az eper ráadásul alacsony energiatartalmú (100 grammban 35 kalória), s íze pedig egyszerűen fenséges. Vas-, kalcium- és magnéziumtartalmával gondoskodik szervezetünk ásványi anyag-egyensúlyáról, s önmagában is tápláló, könnyű étkezést tesz lehetővé. Kitűnő vértisztító, csökkenti a szívbetegségek, a kötőszöveti gyulladások, az érelmeszedés és a rák kialakulásának esélyét. A benne található vegyületeknek kifejezetten fiatalító hatása van.
2019. január 9., szerda
Palacsinta
A palacsinta folyékony tésztából
készített, serpenyőben mindkét oldalán megsütött, tésztája ízesítése
szerint édes vagy sós étel. Összetevői aszerint különbözőek, hogy melyik
országban készítik. Alapvetően liszt, tojás, só, és/vagy cukor, valamint víz, szódavíz és tej
felhasználásával készített folyékony tészta, melyet serpenyőbe vékonyan
kiöntve megsütnek. Általában valamilyen töltelék kerül rá, négyrét
hajtják, vagy feltekerik, esetleg tortaformát készítenek belőle,
ilyenkor szeletelve tálalják. Tölteléke szintén nagyon sokféle lehet a
tájegységek ízlésvilága szerint. Európában
az egyik legismertebb meleg tészta, de világszerte ismerik és kedvvel
fogyasztják önmagában és más ételek körítéseként. Számos nemzet vallja
maga specialitásnak a köztudatban, ami annak köszönhető, hogy az
eredete egy közös pontba a római birodalomig vezethető vissza.
A palacsinta eredete a római korból származik, neve latinul placenta volt.
A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy a legendárium szerint bronzpajzson sütötték. Azonban tudni kell a pajzsos sütésről, hogy a római legionáriusok pajzsa a Scutum valójában fából készült, akárcsak a Clipeus, szóval megkérdőjelezhető ennek igazság alapja. Összetétele liszt, víz és kevéske só volt. Nagyon fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, mert hosszabb ideig eltartható volt. Ekkoriban nem is édes tölteléket használtak, hanem húsfélékkel fogyasztották. A kutatások szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a Duna-medencéjében és tőle nyugatabbra is, német, francia, angol vidékekre
. Az első feljegyzéseket már 1439-ben lehetett olvasni, ahol egy recept is szerepelt. A palacsintakészítés első magyar nyelvű leírása az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható.[3] A néphagyomány szerint húshagyókeddig minden olyan elspájzolt élelmiszert el kellett fogyasztani, amit a másnapi, hamvazószerdát követő negyvennapos böjt alatt tilos volt enni. A palacsintatészta egyik alapanyaga a tojás, és a kisütéséhez akkoriban zsírt használtak, így ideálisnak bizonyult a feleslegessé vált tartalékok felhasználására. Az angolszász országokban palacsintát megünneplő nap született, mely napon palacsintasütő, palacsintaevő, palacsintafeldobó és -tekerő versenyeket rendeznek. Az ünnep alkalmából világrekordok megdöntésével kísérleteznek, palacsintaevő, -eldobó, -elkapó kategóriákban. 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna a súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.
Ez a nagyon kedvelt édes tészta az egész világot meghódította. A palacsintának nemcsak a neve változik országonként, hanem az összetétele is.
A palacsinta eredete a római korból származik, neve latinul placenta volt.
A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy a legendárium szerint bronzpajzson sütötték. Azonban tudni kell a pajzsos sütésről, hogy a római legionáriusok pajzsa a Scutum valójában fából készült, akárcsak a Clipeus, szóval megkérdőjelezhető ennek igazság alapja. Összetétele liszt, víz és kevéske só volt. Nagyon fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, mert hosszabb ideig eltartható volt. Ekkoriban nem is édes tölteléket használtak, hanem húsfélékkel fogyasztották. A kutatások szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a Duna-medencéjében és tőle nyugatabbra is, német, francia, angol vidékekre
. Az első feljegyzéseket már 1439-ben lehetett olvasni, ahol egy recept is szerepelt. A palacsintakészítés első magyar nyelvű leírása az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható.[3] A néphagyomány szerint húshagyókeddig minden olyan elspájzolt élelmiszert el kellett fogyasztani, amit a másnapi, hamvazószerdát követő negyvennapos böjt alatt tilos volt enni. A palacsintatészta egyik alapanyaga a tojás, és a kisütéséhez akkoriban zsírt használtak, így ideálisnak bizonyult a feleslegessé vált tartalékok felhasználására. Az angolszász országokban palacsintát megünneplő nap született, mely napon palacsintasütő, palacsintaevő, palacsintafeldobó és -tekerő versenyeket rendeznek. Az ünnep alkalmából világrekordok megdöntésével kísérleteznek, palacsintaevő, -eldobó, -elkapó kategóriákban. 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna a súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.
Ez a nagyon kedvelt édes tészta az egész világot meghódította. A palacsintának nemcsak a neve változik országonként, hanem az összetétele is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)