Régi szakácskönyvek

Zilahy Ágnes

Az 1848-ban született Zilahy nem járt iskolába, bátyjaitól tanult meg írni, olvasni. Apja neves ügyvéd volt, de fiatalon meghalt, ugyanúgy, mint nyolc (!) testvérbátyja. Két válással végződött házasság után újra férjhez ment, és ekkor nyilvános étkezőt nyitott. Bár Nagybányán élt, Budapesten jelentette meg Valódi Magyar Szakácskönyvét 1891-ben, amelynek Előszavában így ír magáról: „Egészen magyar vagyok, ízlésre, szokásokra, s minthogy Erdélyben születtem, főzési modorom túlnyomóan erdélyies”.

Egy régi szakácskönyv története 1891.

Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám -Nagyváradon- -gróf.Teleky Sándor, a vitéz, a híres honvédezredes,
mint egy tavaszi napsugár ugy hatott komor lelkivilágomra a gróf úr nyájas biztató szava.

Mert látva küzködő életem s tudva, hogy értek a főzéshez - kérdé: miért nem írok egy eredeti magyar szakácskönyvet?- Nincsenek-e leirott jegyzeteim, valami különlegesebb ételekről?

- Igen, vannak, felelém.
- Ugyan kérem adja ide, hadd nézem át.

Nagy szégyenkezve, elő is álltam egy szakadozott füzetecskével.

Amint érdekkel lapozgatta, időnként megszólalt:
- No lám ezt sem ismerem, ezt sem, ezt sem, pedig milyen ízletesnek képzelem e holmikat.

- Irja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást. Hiszen tárczákat is irt már, tehát ne féljen, jól fog az a szakácskönyv sikerülni. Egész életemben szerettem volna egy olyan szakácskönyvet látni, a melyet olyan egyén írt, a ki írni és főzni is tudott. Ha kegyednek egy ilyen szakácskönyvet írni sikerül, még szerencsés lehet általa.

Némileg remélkedve, hálásan és fellelkesedve fogadtam e jóságos szavakat. Aztán azonnal hozzáfogtam egy ujkori szakácskönyv megírásához. És két hónap alatt meg is írtam. 8 kerek esztendeig nem találtam könyvemnek jóságában hivő lelket. Végre a véletlen, az annyiszor megénekelt véletlen segített engem is.

Most itt van előttem a nemes gróf Teleky Sándor ezredes ur levele, mely igy hangzik:

Nagy-Bányán Deczember 3-án 1891

Igen tisztel Asszonyom!

Nagyon szépen köszönöm a könyvet: jól ettem és jóllaktam belőle.Mondhatom, hogy élvezettel olvastam leirását azoknak a jó magyar ételeknek, a melyeket olyan jóizűen élveztem mig gyomrom volt, annyira nélkülöztem a számkivetésben, s most már vén koromban, csak villa és kanálhegyen ehetem.
Én is konyitok valamit a szakácsság művészetéhez. Nagy mesterem volt, ki titkaiba bevezetett: az öreg Dumas, aki Canem, Soyer magaslatán állott és Brant Savarin tudományát tökélyesitette.

Okos dolgot cselekedtem, amikor tanácsoltam, hogy írjon "Szakácskönyvet": valóban sikerült, s olyan, mint egy pirosra sült, pompás pulykapecsenye.

Isten áldja, üdvözlettel
Teleky Sándor gróf.

Irja könyve bevezetőjében Zilahy Ágnes

Máig érvényes jó tanács a vendéglátáshoz:

"Arra mindig nagyon kell ügyelni egy jó gazdaasszonynak, hogy minden egyes étel tökéletesen jól sikerüljön, hogy elegendő mennyiség legyen belőle, hogy a háziasszony vidám, kedélyes arczczal fogadja vendégeit, és az elkerülhetetlenül előforduló hibákért soha, de soha ne mentegetőzzék.Ha a háziasszony
vendégeit kifogástalan vidám egyszerűséggel fogadja, akkor a vendégeknek nem jut eszébe holmi apró hibákat észrevenni, vagy a háta megett megszóllani."

 

Régi szakácskönyvek

Zilahy Ágnes

Az 1848-ban született Zilahy nem járt iskolába, bátyjaitól tanult meg írni, olvasni. Apja neves ügyvéd volt, de fiatalon meghalt, ugyanúgy, mint nyolc (!) testvérbátyja. Két válással végződött házasság után újra férjhez ment, és ekkor nyilvános étkezőt nyitott. Bár Nagybányán élt, Budapesten jelentette meg Valódi Magyar Szakácskönyvét 1891-ben, amelynek Előszavában így ír magáról: „Egészen magyar vagyok, ízlésre, szokásokra, s minthogy Erdélyben születtem, főzési modorom túlnyomóan erdélyies”.

Egy régi szakácskönyv története 1891.

Több éve már, midőn egy hangtalan, puszta nyári délután belépett hozzám -Nagyváradon- -gróf.Teleky Sándor, a vitéz, a híres honvédezredes,
mint egy tavaszi napsugár ugy hatott komor lelkivilágomra a gróf úr nyájas biztató szava.

Mert látva küzködő életem s tudva, hogy értek a főzéshez - kérdé: miért nem írok egy eredeti magyar szakácskönyvet?- Nincsenek-e leirott jegyzeteim, valami különlegesebb ételekről?

- Igen, vannak, felelém.
- Ugyan kérem adja ide, hadd nézem át.

Nagy szégyenkezve, elő is álltam egy szakadozott füzetecskével.

Amint érdekkel lapozgatta, időnként megszólalt:
- No lám ezt sem ismerem, ezt sem, ezt sem, pedig milyen ízletesnek képzelem e holmikat.

- Irja le kérem egy könyvbe ezeket az ételeket és még sok mást. Hiszen tárczákat is irt már, tehát ne féljen, jól fog az a szakácskönyv sikerülni. Egész életemben szerettem volna egy olyan szakácskönyvet látni, a melyet olyan egyén írt, a ki írni és főzni is tudott. Ha kegyednek egy ilyen szakácskönyvet írni sikerül, még szerencsés lehet általa.

Némileg remélkedve, hálásan és fellelkesedve fogadtam e jóságos szavakat. Aztán azonnal hozzáfogtam egy ujkori szakácskönyv megírásához. És két hónap alatt meg is írtam. 8 kerek esztendeig nem találtam könyvemnek jóságában hivő lelket. Végre a véletlen, az annyiszor megénekelt véletlen segített engem is.

Most itt van előttem a nemes gróf Teleky Sándor ezredes ur levele, mely igy hangzik:

Nagy-Bányán Deczember 3-án 1891

Igen tisztel Asszonyom!

Nagyon szépen köszönöm a könyvet: jól ettem és jóllaktam belőle.Mondhatom, hogy élvezettel olvastam leirását azoknak a jó magyar ételeknek, a melyeket olyan jóizűen élveztem mig gyomrom volt, annyira nélkülöztem a számkivetésben, s most már vén koromban, csak villa és kanálhegyen ehetem.
Én is konyitok valamit a szakácsság művészetéhez. Nagy mesterem volt, ki titkaiba bevezetett: az öreg Dumas, aki Canem, Soyer magaslatán állott és Brant Savarin tudományát tökélyesitette.

Okos dolgot cselekedtem, amikor tanácsoltam, hogy írjon "Szakácskönyvet": valóban sikerült, s olyan, mint egy pirosra sült, pompás pulykapecsenye.

Isten áldja, üdvözlettel
Teleky Sándor gróf.

Irja könyve bevezetőjében Zilahy Ágnes

Máig érvényes jó tanács a vendéglátáshoz:

"Arra mindig nagyon kell ügyelni egy jó gazdaasszonynak, hogy minden egyes étel tökéletesen jól sikerüljön, hogy elegendő mennyiség legyen belőle, hogy a háziasszony vidám, kedélyes arczczal fogadja vendégeit, és az elkerülhetetlenül előforduló hibákért soha, de soha ne mentegetőzzék.Ha a háziasszony
vendégeit kifogástalan vidám egyszerűséggel fogadja, akkor a vendégeknek nem jut eszébe holmi apró hibákat észrevenni, vagy a háta megett megszóllani."

 

Magyar konyha történet

 

A magyar konyhaművészet gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Ám manapság egyre ritkábban találkozni olyan fogásokkal, amelyek valóban az évezredes, évszázados hagyományos ízeket mutatják meg. E helyett a pirospaprikás, fekete borsos gulyást, csikós, paprikás imázst próbálják ránk erőltetni olyannyira, hogy már háziasszonyaink konyhájából is hiányoznak az ősi fűszereink, még pontosabban fűszerszámaink, hiszen a fűszerezés minden esetben a harmónia, az egyensúly visszaállítását, a gyógyítást is szolgálja, ha máshol nem is, akkor az emésztőrendszerben. Minden ősi fűszerünk egyben gyógynövény is, ízük harmóniája egyidejűleg szolgál testi, érzelmi, gondolati egyensúlyunk megtalálásához.

Az ősi magyar fűszerekhez, ételekhez való visszanyúlás érdekében mogyoróhéjban tekintsük át a magyar konyha történetét.

Az ősi magyar konyha néhány jellemzője mai napig tetten érhető konyhaművészetünkben, ilyenek pl. a következők:

Az általunk igazán ízletesnek tartott ételekben a pentaton (édes, savanyú, sós, keserű, csípős) ízharmónia jelenik meg, melyből egyik íz sem „lóg ki”, nem válik dominánssá, s éppen ettől élvezetes (pl. gondoljuk az igazi házi húsleves ízeire).

Legfinomabb ételeink egyetlen edényben készülnek, és
ezek mindig leveses, szaftos fogások.

Nagyon sok az olyan tartalmas leves, ami főétkezésnek is beválik, pl. gulyásleves, babgulyás, palóc leves, stb.

Az ősmagyarok, a nyugati népeket több ezer évvel megelőzve, ismerték és alkalmazták a szárított hús és tejpor készítését. Így egy ősmagyar lovas bőrzsákjában több liter levesnek vagy tejnek megfelelő élelmet vihetett magával. Alkalmazták az aszalást és a füstölést is. A téli szálláshely körül gabonaféléket termesztettek: árpát, kölest, búzát. A főzéshez bográcsot használtak, a sütéshez nyársat. A kásafélékből, a gabonákból tejben, vízben főtt kásákat, később kerek köveken sütött lepényeket készítettek. Ezek a lepények átmenetet jelentettek a kenyér és a tésztafélék között. Az egyik legrégebbi tésztánk a galuska és a csipetke.

Ételeik ízesítéséhez előszeretettel használtak tárkonyt, csombort, kakukkfüvet, fokhagymát, rozmaringot, zsályát, valamint gyümölcsöket (áfonya, fekete ribizke), és virágokat (ibolya, körömvirág, rózsaszirom).

A magyar konyhában mai napig fontos étel-alapanyag a vöröshagyma, káposzta.

A tej savanyításával nyert kötő-, sűrítő- vagy éppen alapanyagok közül is a magyar tejföl és túró nem csupán számos ételünk nélkülözhetetlen kelléke, hanem egyetlen más világkonyhában nem használatos (tejszínt használnak általában).

Mindmáig egyedülálló pl. a kovászos uborka elkészítési módja, máshol nem készítenek ilyen savanyúságot.

A reneszánsz korban Mátyás király konyhája nagy hatást gyakorolt a konyhaművészetre, előtérbe került az élet élvezete, a finom fogások, ízletes lakomák, fantasztikus borok. Ebből a korból már írásos receptek is maradtak fent.

A török hódoltság korában a magyar konyha visszaszorult Erdélybe, és erdélyi konyhaként élt tovább. Az ásványi só elterjedése a konyhában is az erdélyi sóbányáknak köszönhető.

A paprikát Kolumbusz hozta magával Közép-Amerikából, az ebből készült megőrölt fűszer az írásos emlékek szerint a XIX. Században vált használatossá.

A konyhánkban próbáljuk meg hasznosítani a keleti hagyományokon kialakult táplálkozástudomány (makrobiotika) alapszabályait is, melyek a következők:

A mérsékelt égöv népeinek hagyományos tápláléka a teljes gabonafélék (erőt, energiát adnak), a zöldségfélék (gyógyítanak), a hüvelyesek, a gyümölcsök (méregtelenítenek, frissítenek) és olajos magvak. A hideg éghajlaton természetes a hús és a zsiradék fogyasztás. A gabonát (barnarizs, köles, kukorica, hajdina, búza, rozs, árpa, zab) sütve, főzve fogyasszuk. A hüvelyesek fehérjeforrások (bab, lencse, felesborsó). A gyümölcsnek nyugodtan megehetjük minden részét, kifejezetten használunk vele a szervezetünknek.
Mindig a közvetlen környezetünkben termő táplálékot részesítsük előnyben, mert arra van szükségünk, annak energiái vannak velünk összhangban.
Minden évszakban azt együk, ami éppen terem, legfeljebb természetes módszerekkel tartósított táplálékkal bővítsük étlapunkat.
Figyeljük magunkat, és rájövünk, hogy milyen ételre van szükségünk. Amikor az egyik irányba felborítjuk az összhangot, máris jelez a szervezetünk valamilyen másik oldali élelemre vágyással, amivel ellensúlyozza az eltérést. (Pl. húsos ételek után szomjasak vagyunk, zsíros ételre jól csúszik a bor, stb.)
A legtöbb energiát a cserép, öntött vas edényben való főzés hagyja az ételben. Jó még a zománcozott, acél és üveg edény is.

A főzéshez jó kedvvel, örömmel álljunk hozzá, mert akkor az ételen is érződik majd, hogy ezt jó szívvel készítették.

A főzés a nő, a családanya jelképe. A nő felelős a családi tűzhely melegéért, s ha nem vigyáz rá, a tűzhely kihűl, a család szétesik. A család tagjai akkor tartózkodnak szívesen otthon, ha melegséget, szeretetet, jó főtt ételt (régi mondás, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út), jó illatokat találnak a lakásban. Nem mindegy, hogy a családanya örömet talál-e a főzésben, sütésben, nem véletlen, hogy a magyar nyelv azt mondja, milyen finom ez az étel, érződik, hogy szívvel készült, igen, jó szívvel, szeretettel. Érdekes módon a magyar szokások szerint a szabadtüzű főzésnél szinte mindig az apa főz, így ha időnként is, de részt vesz a tűz táplálásában.

Fontos, hogy a rég elfeledett fűszernövények ízét és hatását újra felfedezve, szeretettel és szívesen használják azokat az ételek elkészítésénél, hiszen fűszerezni egészséges és pompás élvezet.

A jól elkészített ételt szívesen enni: egészség és életöröm.

Forrás: egész-ség,spir.akad.

A keksz története

A  mai kekszek, a sütemények, a csokoládé és a cukrászáruk története az emberiséggel egyidős. Az ősember mézzel és édes gyümölcsökkel elégítette ki az édes íz iránti természetes igényét. A civilizációk kialakulásakor ugyancsak a méz és a gyümölcsök voltak az édességek fő alapanyagai, amelyeket különböző formában fogyasztottak az egyiptomi, arab, kínai, görög és római kultúrákban. Később ezek az egyre változatosabb receptek szerint készültek, és szerves részeivé váltak a vallásos szertartásoknak és az ünnepi alkalmaknak.

A középkorban az angol pékek úgy készítettek kekszet, hogy a kisült kenyeret megédesítették és visszarakták a kemencébe, hogy megkeményedjen. A kereskedelem bővülésével, külföldről behozott magvakkal, szárított gyümölcsökkel és fűszerekkel ízesítették a kekszeket és süteményeket. Kezdetben csak a gazdagok férhettek hozzá ezekhez a luxuscikkekhez, de az árak csökkenésével később egyre több ember élvezhette ízüket.

A név története

Önmaga a szó jelentése változik a világ különböző régióiban. A keksz angol neve, a biscuit, azaz kétszer megsütve a franciából származik, de egyes állítások szerint a német keks szót az angol cakes szóból ferdítette a Bahlsen cég, s azóta vált gyűjtőfogalommá. Feltehetően ebből született a magyar keksz szó is(Magyarországon az 1920-as, 1930-as években még a kéksz alakváltozatot használták írásban, ami arra utal, hogy az elnevezés angolból lett átvéve.) Bár a modern olaszországi nyelvjárásban a biscotto szó mindenféle cukrászterméket jelent, és nem az ízletes édességekre utalva, mégis a világ legnagyobb részén olyan jelentéssel bír, mint a mi nyelvünkben, egy keményre sütött, ropogós, morzsálódó édességre, kivéve az Amerikai Egyesült Államokat és Kanadát, ahol egy egyszer átsütött, puhább cukrászterméket jelent.

A keksz az angol kultúrában

Egy tejsodós keksz fényképe

A keksz egy ropogós ínyencfalatot jelent, akár egy kis, lapos süteményt, mint Észak-Amerikában ahol „cookie”-nak (sütikének), vagy „crackernek” (ropogtatnivalónak) nevezik. A keksz, mint szóértelem vonatozik a szendvics típusú kekszekre is, ahol egy réteg krém avagy lekvár be van téve két keksz közé. Az Egyesült Királyságban, a „cookie” szó csak meghatározott édességekre vonatkozik, mint például a „chocolate chip cookie”-ra („csokoládés kis sütikékre”), vagy az amerikai stílusú nagyobb és puhább kekszekre.
Édes kekszeket gyakran esznek ropogtatnivalóként, és általában búzalisztből készül, mézzel vagy cukorral édesítve. A különböző változatok tartalmazhatnak csokoládét, gyümölcsdarabkákat, lekvárt, mogyorót, vagy helyenként más ételeket töltenek meg vele. Külön szekció létezik a legtöbb angliai szupermarketekben a kekszek számára. Az Egyesült Királyságban nemzeti hagyománynak számít a keksz és a tea együtt fogyasztása, mint nélkülözhetetlen társa a teának. Számos teafogyasztó beleáztatja a kekszét a teába, így élvezve a teát felszívott, puhább kekszet a tea fogyasztása előtt.
Sós kekszeket, és sok más hozzá hasonló pékterméket fogyasztanak sajttal nagyobb étkezések után. Más ízesítéssel is található keksz a piacon, például hagyma, sajt, avagy olvasztott sajt, és oliva ízesítésű kekszek. Általában ezen típusú kekszeknek is megvan a maguk helye a szupermarketekben, leggyakrabban az édes kekszek szekciója mellett.
Többségében Ausztráliában, Dél-Afrikában, Indiában és Írországban az angol jelentését használják a keksz szónak, az édes kekszre utalva. Itt említendő meg két híres ausztráliai-ázsiai keksz fajta, az ANZAC keksz, és a Tim Tam keksz.

 A keksz az Észak-Amerikai kultúrában Az amerikai angolban, a keksz szó egy kis kenyeret, pékterméket jelöl, ami sütőport vagy szódabikarbónát, vagy élesztőt tartalmaz, a kovász elkészítése már nem annyira jellemző. A keksz, mint péktermék egy olyan készítményt jelent amit hamar el lehet készíteni, ezért is nevezik gyors kenyérnek, keksznek. Sok esetben az amerikai keksz a magyar pogácsához hasonlítható.

A kekszek kellemesen pirult barna külsővel, és puha belsővel bírnak, hasonlóan sok angliai társaikhoz. Az édes keksz részlegesen vagy teljesen be van borítva, avagy tartalmaz különböző ízesítőanyagokat, példának okáért gyümölcs, általában eper, dzsúz alapú szörp, és különböző krémek. Kanadában a sós és az édes kekszeket egyaránt ugyanúgy nevezik, esetleg még sütőpor kekszeknek, vagy tea kekszeknek is nevezik őket.

A kekszek nagyon elterjedtek a Dél-Amerikai konyhaművészetben, és általában íróval (tejtermék) készülnek. A régióban hagyományosan kísérő fogásként szokták felszolgálni a főfogások mellé. Mint a reggeli kelléke, gyakran fogyasztják vajjal, alacsony cukortartalmú cukornádszörppel, cirokszörppel, mézzel és gyümölcsös lekvárral. Más fogásokkal együtt, általában vajjal vagy édes mártással eszik, édes fűszerek helyett. A keksz édes mártással a reggeli elmaradhatatlan része, gyakran a főfogás.
Egy átlagos változata az alap kekszreceptnek a sajtos keksz, amely cheddar sajt vagy amerikai sajt hozzáadásával készül.
Az amerikai keksz sütve elkészíthető több módon. A tésztát kinyújtva vághatunk belőle köröket, ami a sütés után réteges hengerré alakul. Ha adunk hozzá egy kis vizet, a tészta anyaga sokkal puhábbá és formálhatóbbá változik, és így készíthetünk csepp kekszeket, egy kiskanál segítségével. Létezik még a nagy csepp keksz is, az eltérő mérete és a kemény külső felülete miatt, amit még macskafej keksznek is neveznek. Előreformázott, félkész kekszek vásárolhatóak a szupermarketekben, kis henger alakú tészták formájában, kartondobozokban.
A kekszek mindenütt jelenlevő termékek az Egyesült Államokban, és szerves része a gyorsétterem láncok nyújtotta reggeliknek, keksz szendvics formájában. A keksz szendvics először a Hardee's étteremláncban látta meg a napvilágot, így válaszolva a McDonald's Egg McMuffin nevű reggelijére. Eltérően a hagyományos vidéki recepttől, a Hardee's hozzáadott még kolbászt, sajtot, tojást, steaket, és csirkét a reggelihez. A reggeli kekszek sokkal nagyobbak, mint az átlagos kekszek, ugyanakkora vagy nagyobb, mint egy átlagos, gyorséttermi hamburger. Ezenfelül, a kekszet még köretnek is használják a sült csirke mellé.

A reggel

Cappucino: 1/3 rész espresso kávé, 1/3 rész tej, 1/3 rész tejhab, cukor és tejszinhab izlés szerint.
Csokis álomkávé: fél dl erős kávé, 2 dl tej, 1 kocka étcsoki, 1 csipet holland kakaó, 1 narancs. A tejet megmelegitjük, habverővel felverjük. A csokit lereszeljük, a narancs hajából egy mokkáskanálnyit lereszelünk. A reszelt csokit egy hosszú pohár aljába tesszük, rá a narancshéj felét, meglocsoljuk egy mokkáskanálnyi narancslével, rátöltjök a forró kávét majd a habos tejet. Tetejét kakaóporral és a maradék nrancshéjjal diszitjük.
Bécsi kávé: Főzőcsoki, tejjel higitott tejszinb, erős fekete kávé, tejszinhab, kevés cukor, diszitéshez kakaó és fahéj. A főzőcsokit felolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszint, kávét, habosra keverjük, hozzáadjuk a tejszinhabot, és tetszés szerint kakaóval vagy fahéjjal diszitjük.
Jeges kávé: Vaniliafagyi, espresso kávé, kevés cukor, tejszinhab.

A kávé felfedezésének pontos dátumát nem őrzik a krónikák, annyi bizonyos, hogy legelőször Arábia területén találtak rá, és nomád törzsek kezdték el fogyasztani körülbelül a IX-X.század táján. Nem csoda, ha az arab kultúrkörben számos kávéval kapcsolatos mondát, romantikus történetet találunk. A korai időket idézve megismerhetjük Kaldit, a kecskepásztort, aki a monda szerint elsőként kóstolta meg a kávé termését.
Történt ugyanis, hogy a nevezett pásztor állatait időről időre más-más legelőre terelte. Az egyik réten azonban arra a különös dologra lett figyelmes, hogy jószágai szokatlanul élénkek, és az est leszállta után csak sokára térnek nyugovóra. mivel Kaldi igen furcsállta viselkedésüket, egész álló nap szemmel tartotta őket, hogy kiderítse, mi lehet ennek az oka. megfigyelte, hogy a kecskék előszeretettel rágják le egy sötétzöld növény pirosló bogyóit. Ő maga is megkóstolta, és érezte, életerő árad szét ereiben. A jó pásztor isteni adománynak tartotta a csodatévő bogyókat, és ettől kezdve mindig tartott magánál útravalóul egy keveset, hogy ezzel enyhítsen fáradságán.

 Az egyik vezetőképző iskola öregdiákjai, karrierjük beindulása után, találkoztak egymással, hogy felkeressék közösen régi tanárukat.
A beszélgetés hamarosan panaszkodásba fordult a munka és az élet nehézségeiről.
Hogy vendégeit kávéval kínálhassa, az öreg professzor a konyhába ment és egy nagy adag kávéval, valamint kávéscsészék sokaságával tért vissza. Volt köztük porcelán, műanyag, üveg, voltak szemmel láthatóan értékes és kevésbé értékes darabok.

A professzor megkínált mindenkit. Amikor valamennyi hallgatónak csésze volt a kezében, így szólt: Nézzétek! Valamennyien tetszetős külsejű és értékes csészét választottatok, míg az ócska bögrék a tálcán maradtak. Természetes, hogy mindenből a legjobbat akarjátok magatoknak, ugyanakkor épp ez problémáitok és szenvedéseitek gyökere. Amit mindannyian akartok, az a kávé, nem a csésze, mégis tudatosan a vonzó csészéket veszitek kézbe és figyelitek mások csészéit is. Nos, ha az élet a kávé, akkor a munka, a pénz és a pozíció a csésze. Ezek csupán eszközök az élethez, de az élet minőségén nem változtatnak.

Néha, azzal, hogy csupán a csészére koncentrálunk, képtelenek vagyunk élvezni a kávét, ami benne van.
Ne hagyd, hogy a csésze irányítson, … élvezd inkább a kávét!