Cappucino: 1/3 rész espresso kávé, 1/3 rész tej, 1/3 rész tejhab, cukor és tejszinhab izlés szerint.
Csokis álomkávé: fél dl erős kávé, 2 dl tej, 1 kocka étcsoki, 1 csipet holland kakaó, 1 narancs. A tejet megmelegitjük, habverővel felverjük. A csokit lereszeljük, a narancs hajából egy mokkáskanálnyit lereszelünk. A reszelt csokit egy hosszú pohár aljába tesszük, rá a narancshéj felét, meglocsoljuk egy mokkáskanálnyi narancslével, rátöltjök a forró kávét majd a habos tejet. Tetejét kakaóporral és a maradék nrancshéjjal diszitjük.
Bécsi kávé: Főzőcsoki, tejjel higitott tejszinb, erős fekete kávé, tejszinhab, kevés cukor, diszitéshez kakaó és fahéj. A főzőcsokit felolvasztjuk, hozzákeverjük a tejszint, kávét, habosra keverjük, hozzáadjuk a tejszinhabot, és tetszés szerint kakaóval vagy fahéjjal diszitjük.
Jeges kávé: Vaniliafagyi, espresso kávé, kevés cukor, tejszinhab.
A kávé felfedezésének pontos dátumát nem őrzik a krónikák, annyi bizonyos, hogy legelőször Arábia területén találtak rá, és nomád törzsek kezdték el fogyasztani körülbelül a IX-X.század táján. Nem csoda, ha az arab kultúrkörben számos kávéval kapcsolatos mondát, romantikus történetet találunk. A korai időket idézve megismerhetjük Kaldit, a kecskepásztort, aki a monda szerint elsőként kóstolta meg a kávé termését.
Történt ugyanis, hogy a nevezett pásztor állatait időről időre más-más legelőre terelte. Az egyik réten azonban arra a különös dologra lett figyelmes, hogy jószágai szokatlanul élénkek, és az est leszállta után csak sokára térnek nyugovóra. mivel Kaldi igen furcsállta viselkedésüket, egész álló nap szemmel tartotta őket, hogy kiderítse, mi lehet ennek az oka. megfigyelte, hogy a kecskék előszeretettel rágják le egy sötétzöld növény pirosló bogyóit. Ő maga is megkóstolta, és érezte, életerő árad szét ereiben. A jó pásztor isteni adománynak tartotta a csodatévő bogyókat, és ettől kezdve mindig tartott magánál útravalóul egy keveset, hogy ezzel enyhítsen fáradságán.
Az egyik vezetőképző iskola öregdiákjai, karrierjük beindulása után, találkoztak egymással, hogy felkeressék közösen régi tanárukat.
A beszélgetés hamarosan panaszkodásba fordult a munka és az élet nehézségeiről.
Hogy vendégeit kávéval kínálhassa, az öreg professzor a konyhába ment és egy nagy adag kávéval, valamint kávéscsészék sokaságával tért vissza. Volt köztük porcelán, műanyag, üveg, voltak szemmel láthatóan értékes és kevésbé értékes darabok.
A
professzor megkínált mindenkit. Amikor valamennyi hallgatónak csésze
volt a kezében, így szólt: Nézzétek! Valamennyien tetszetős külsejű és
értékes csészét választottatok, míg az ócska bögrék a tálcán maradtak.
Természetes, hogy mindenből a legjobbat akarjátok magatoknak, ugyanakkor
épp ez problémáitok és szenvedéseitek gyökere. Amit mindannyian
akartok, az a kávé, nem a csésze, mégis tudatosan a vonzó csészéket
veszitek kézbe és figyelitek mások csészéit is. Nos, ha az élet a kávé,
akkor a munka, a pénz és a pozíció a csésze. Ezek csupán eszközök az
élethez, de az élet minőségén nem változtatnak.
Néha, azzal, hogy csupán a csészére koncentrálunk, képtelenek vagyunk élvezni a kávét, ami benne van.
Ne hagyd, hogy a csésze irányítson, … élvezd inkább a kávét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése