Zöldbab

 
 

A közkedvelt hüvelyes a kutatások szerint az Újvilágból származik - tudjuk ugyanis, hogy Peruban és Mexikóban már több ezer évvel ezelőtt termesztették. Francia elnevezése (haricot) azték nevéből, tehát az "ayacolt" szóból ered. 1542-ben a híres botanikus, Fuchs írta le nagy pontossággal a növényt. A babot sokáig csak szemesen, frissen vagy szárított formában fogyasztották. Az olaszok voltak az elsők, akik a XVIII. század végén elkezdték friss zöldségként enni a még éretlen, zsenge babhüvelyeket. Így született meg tehát a „zöldbab”. Azóta pedig a termesztők egyre változatosabb és egyre jobb fajtákat nemesítenek.

Meglepően finom...

• 20 dkg zöldbab ötcentis darabokra vágva
• 1 csokor menta 
• 1 citrom leve
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1/2 dl olívaolaj
• só

A babot kevés vízben 15 percig blansírozom, leszűröm, elkeverem a finomra vágott mentával, meglocsolom a citromlével, olajjal, sózom, rászórom a citrom reszelt héját és hidegen tálalom.

A főzés végére akkor marad meg a zöldbab gyönyörű színe, ha igazán bő, lobogó vízben, fedő nélkül főzzük. Ha elkészült, mártsuk hirtelen jéghideg vízbe, mert a hirtelen hőmérséklet változás hatására a növényben található zöld festékanyag, a klorofill fixálódik.