Az olivaolaj

Megközelítőleg 4000 évvel ezelőtt a föníciaiak terjesztették el az olívabogyót és az olívaolajat. A legjobb minőségű élelmiszer a 80-100 éves fák terméséből állítható elő. Nem ritka a 200 éves fa sem. A mediterrán térségben található a világ olajfaállományának 90 százaléka. A legnagyobb olívaolaj-termelő ország Spanyolország és Olaszország. Az olaszok egy főre jutó havi átlagos olívaolaj-fogyasztása meghaladja az 1,3 litert. Nagy olajtermelők, illetve felhasználók még a görögök, a törökök, az arabok, a franciák, a zsidók és a kaliforniaiak.
Az olívaolaj táplálkozás-élettani szerepe

Megközelítőleg száz olajfafajta ismert, mindegyik egyedi ízű és különböző érzékszervi tulajdonsággal rendelkező olajbogyót terem. A bogyók színe az érési folyamat során változik, a halványzöldtől a mélyfeketéig. Egy átlagos olajfáról csak egy-két liter olaj előállításához elegendő olajbogyót lehet leszedni, egy liter olívaolajhoz kb. 7 kg olívabogyóra van szükség.

A régmúlt időkben a táplálkozáson kívül az olívaolajat a csecsemők, a királyok, a királynők és a hercegnők bőrének ápolására is használták. A holttesteket is ezzel az olajjal kenték be. A Biblia özönvíz fejezetében a katasztrófa végét a csőrében egy olajágat tartó galamb jelenti be.

A mediterrán országokban magasabb a lakosság átlagéletkora, mert étrendjük bőségesen tartalmaz zöldséget, gyümölcsöt, halféléket és legfőképpen olíva- és más jó minőségű növényi olajat. Kevés állati eredetű zsírt tartalmazó élelmiszert fogyasztanak.

A táplálkozással foglalkozó kutatók egyértelmű megállapítása, hogy az olívaolaj felhasználása étrendünkben - napi négy kanállal történő fogyasztás - kifejezetten előnyös az emberi szervezetnek, betegségmegelőző és egyes esetekben orvosi gyógyítást kiegészítő hatása van.


Energiatartalma megegyezik a többi olajéval, illetve az állati eredetű zsiradékokéval: 1 g zsír elégetése során a szervezetben 9,3 kcal (38,94 kJ) hő szabadul fel. Az olívaolaj a szervezet számára esszenciális telítetlen zsírsavakat tartalmaz, linolsavat, linolénsavat és arachidonsavat. F-vitaminnak is nevezik ezeket a zsírsavakat. Ha nem fogyasztunk megfelelő mennyiségű esszenciális zsírsavakat tartalmazó élelmiszereket, akkor hosszabb távon vitaminhiányhoz hasonló tünetek jelentkeznek. Nélkülözhetetlen a zsírban oldódó vitaminok felszívódásához is. Az olívaolaj igen nagy arányban, 77 százalékban tartalmaz egyszeresen telítetlen zsírsavakat. Többszörösen telítetlen zsírsavtartalma 9 százalék, és kevés telített zsírsav található benne (10-14 százalék).

Magas az olívaolaj antioxidáns-tartalma is. Az antioxidánsok semlegesítik a szervezetben felszaporodó, ezáltal a sejtfalakat és az egészséget károsító szabad gyököket. Az olívaolaj természetes antioxidánsai az A-, D-, E-vitamin és a béta-karotin. Másodlagos növényi anyagai a polifenolok és a tokoferolok. A polifenolok olyan antioxidáns tulajdonságú komponensek, melyek csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét; a növényi polifenolvegyületek megtalálhatók a vörösborban és a csokoládéban is.

Az olívaolaj E-vitamin- és polifenoltartalma nagymértékben csökkenti a szívinfarktus kialakulásának veszélyét. Védi az érrendszert a meszesedéstől. Csökkenti a koleszterinszintet, megakadályozza a "rossz" koleszterin (az LDL) lerakódását az erek falán. Egyes tanulmányok szerint napi kb. 4 evőkanálnyi olívaolaj fogyasztásával megelőzhető, illetve csökkenthető az újabb infarktus kialakulásának esélye. Szerepet játszik a magas vérnyomás kialakulásának megelőzésében. Tanulmányokban olvasható, hogy naponta történő fogyasztása a már kialakult magas vérnyomást is csökkenti. Erősíti az izomsejteket és jó hatású reumás ízületi gyulladás esetén is. Könnyen emészthető, mert gyorsan felbomlik (szétoszlik, emulgeál) az emésztőrendszerben. Kis mennyiségben zsírszegény étrendekben is jól hasznosítható (máj-, epe-, hasnyálmirigy-betegségek stb.). Gyomorsavcsökkentő hatású. Nagy D-vitamin-tartalma segíti a kalcium beépülését a csontokba. Az A-vitamin a szem megfelelő működésére, a haj és a bőr egészségére van hatással.

Az omega-6 zsírsavak legfőbb forrása az olíva- és a napraforgóolaj. Felnőttek napi szükséglete megközelítőleg 4 g (2 kávéskanál). Naponta 25 grammnál többet nem kell elfogyasztani, a nagyobb mennyiség nem fejt ki előnyösebb hatást, ellenkezőleg, inkább elősegíti a szabad gyökök termelődését.

Az olívaolaj felhasználási lehetőségei

A legjobb minőségű extra szűz olívaolaj nem tartozik az olcsó termékek közé, de érdemes megvásárolni. Már napi néhány teáskanálnyi fogyasztásával is hozzájárulunk egészségünk megőrzéséhez.

Felhasználhatjuk saláták, majonéz és szószok készítéséhez, előételek ízesítésére, pirított kenyérre locsolva, szendvicskrémekhez keverve stb. Másképp viselkedik, mit a többi olaj - a napraforgóolaj például 170 °C-on, a vaj 132 °C-on, míg az olívaolaj csak 210 °C-on kezd el égni. Az olívaolaj nagy olajsav- (vagy oleinsav, esszenciális zsírsav) tartalmának köszönhető, hogy még többszörös melegítés során is kevés oxidációs melléktermék képződik benne. Mivel lényegesen drágább, mint a többi olaj, ezért inkább olyan ételek sütéséhez és főzéséhez használjuk fel, amelyekhez kevesebb olajra van szükség.

Tárolás

Az olívaolajat ne tegyük hűtőszekrénybe, sötét helyen vagy sötét üvegben, állítva, +5 és +15 °C (maximum +20 °C) között

Készítsünk olívaolajos arcpakolást!

Keverjünk össze 2 evőkanál olívaolajat, 1 kiskanálnyi élesztőt, 1 mokkáskanálnyi mézet és néhány csepp citromlevet. Kenjük a megtisztított arcbőrünkre (nagyobb mennyiségben testre is felvihetjük). Kb. 10 percig hagyjuk hatni, majd vizes vattával töröljük le (szükség esetén leöblítjük). Ezután nincs szükség hidratálókrém használatára, mert a bőr puha és rugalmas lesz. Hetente 1-2 alkalommal arcradírozás után végezzük!

Kakukkfűves töltött libacomb

hozzávalók 2 főre

• 2 db libacomb
• őrölt bors
• só
• 2 db zsemle
• 1 tojás
• 1 kis fej vöröshagyma, apróra vágva
• petrezselyem
• kakukkfű
• chili
• olaj 

elkészítés

1. A combok bőrét felfejtjük, és sóval, borssal bedörzsöljük minden oldalról.
2. A töltelékhez a zsömléket tejbe beáztatjuk. Miután kinyomkodjuk, keverőtálban összekeverjük a tojással, a felaprított vagy lereszelt vöröshagymával, petrezselyemmel, kakukkfűvel, chilivel, sóval, borssal.
3. A masszát a bőr alá töltjük, és fogpiszkálóval tűzzük meg.
4. Kevés olajat öntünk a tepsibe, majd a combokat belefektetjük, és alufóliával letakarjuk. Sütőben puhára pároljuk 1 óra alatt, majd a fóliát levéve ropogósra sütjük.
5. Tejszínben sült krumplival tálaljuk.

sütési hőfok:

180°C

Fényezett libacomb recept


» 4 kicsi pecsenyelibacomb
» 1 ek. só
» 1 ek. méz

» Mártás:

» 2 dl tejföl
» 5 dkg reszelt rokfort sajt
» 4 gerezd fokhagyma
» 1 mokkáskanál bors

A libacombokat megtisztítjuk, majd besózzuk, és kuktában 3 dl vízzel puhára pároljuk. Utána tepsibe tesszük és bekenjük a mézzel, majd pirosra sütjük.

Mártás készítése: a fokhagymát összezúzzuk, majd a tejföllel és a borssal elkeverjük.
A combokat a mártással, sült burgonyával és salátával tálaljuk.

Alma pongyolában

Kevés gyümölcs dicsekedhet olyan nagy múlttal, mint az alma.

Az almához kötődő legendáknak se szeri, se száma. Az alma nagyon sok nép meséjében, hitvilágában megjelenik. Először is ott volt az a bizonyos alma, amit a kígyó sugallatára szakasztott le Éva a tudás fájáról. Aztán Erisnek, a viszály istennőjének jóvoltából válik az alma minden baj okozójává. A legszebbnek címzett aranyalma sok probléma forrásává vált, többek között a trójai háború is ezért pattant ki. De gondoljunk csak szegény Hófehérkére: hogy megjárta a szép piros almával.
A norvég mitológiában az almafa a halhatatlanságot jelképezi, a lengyelek hittek benne, hogy az almafa segít a fiatal lányoknak megálmodni, ki lesz a jövendőbelijük. A kelta mitológiában és a kelták ünnepeiben is fontos szerephez jut az alma, bár ennek története kissé kalandos. A rómaiak istennőjének, az almának is nevet adó Pomonának az ünnepe a hódítások útján eljutott a brit szigetekre, ahol a kelták a római hagyományok egy részét beleillesztették a saját hagyományaikba, így vált az alma elengedhetetlen részévé az ősz vége felé tartott – manapság Halloween-ként ismert – ünnepüknek.

Alma pongyolában

Nálunk általában édesség-vonalon jelenik meg az alma. Nagyanyáink almakompótja mellett az almás desszertek is klasszikusnak számítanak. Az alma azonban húsok mellé is adható, sőt ha jól van fűszerezve nagyon finom levesek készíthetők belőle. Az alma jó viseli a klasszikus sütemény fűszereket (vanília, fahéj, szegfűszeg), de a karakteresebb, keleti ízvilággal is remekül megfér. A kardamom vagy a curry is kísérője lehet egy tejszínes, kissé édeskés almaszósznak, ami húsokhoz kiváló.
Az alma salátákba komponálva is tökéletes. A híres Waldorf saláta is almára épült, némi zellerszárral és kevés majonézzel megbolondítva.





/forrás: Mindmegette/ 

Alma pongyolában recept

Hozzávalók:

3 alma
1 cs vaníliás cukor
15 dkg liszt
2 dl tej
1-2 dl szódavíz
2 egész tojás
csipetnyi só
1/2 dl étolaj

Recept:

A meleg fahéjas almát szívesebben fogyasztja az édességkedvelő, mint nyers társát:)
Az almákat megmossuk, meghámozzuk, a magházát kiszúrjuk, majd vastagabb szeletekre vágjuk. Az almaszeleteket megszórjuk a vaníliás cukorral.
A megszokottnál valamivel sűrűbb palacsintatésztát készítünk a liszt, a tojás, a tej és a szódavíz segítségével. A szeleteket a tésztába mártjuk két villa segítségével, és forró olajban mindkét oldalukat szép világosbarnára sütjük. Az olaj hőmérsékletét úgy ellenőrizhetjük, ha belecseppentünk a tésztából. Ha serceg, mehetnek bele az almák.
Fahéjas porcukorral tálaljuk.

 

Aranygaluska

Hozzávalók : 25 dkg liszt, 2.5 dkg margarin, 2.5 dkg élesztő, 2.5 dkg porcukor, 1 tojás, 1.3 dl tej, 3 csipet só, egy citrom reszelt héja

10 dkg darált dió, 10 dkg kristálycukor, olvasztott vaj

Elkészítés : A tészta összetevőiből kézzel vagy géppel kelt tésztát gyúrunk. Ezután kb. 30-40 percet kelesztjük.

Egy 26 cm-es tortaformát kivajazunk vagy sütőpapírral kibélelünk. ( az alját is )

Keverjük össze a darált diót és a kristálycukrot.

Ha a tésztánk megkelt, nyújtsuk ki kb. egy – másfél centi vastagságúra és egy kisebb pogácsa szaggatóval szaggassuk ki a tésztát. A kiszaggatott tésztákat mártsuk bele egy villával az olvasztott margarinba és forgassuk meg jól a cukros dióba. Ezután tegyük szorosan a tésztadarabokat a tortaformába és szórjuk a tetejére a maradék cukros diót. Így kelesszük még újabb 30 percig.

Előmelegített sütőben 170 fokon, 25-30 perc alatt készre sütjük.

Vaníliasodó : 4 dkg liszt, 5 dkg cukor, 2 csomag vaníliás cukor vagy 1 vaníliarúd belseje, 4 db tojássárgája, 8 dl tej

Elkészítés : A cukrot, vaníliáscukrot és a lisztet egy tűzálló tálba tesszük, jól összekeverjük. Hozzáadunk 1 dl tejet és a 4 db tojássárgáját. Ezt csomómentesre keverjük. A maradék tejet felforraljuk ( ha vaníliarúdat használunk akkor itt tegyük bele a tejbe ). Ha felforrt akkor lassan adagolva, folytonos keverés mellett adjuk hozzá a tojássárgás alaphoz. Kis lángra téve sűrítsük be a sodót. 

Nagyon finom, puha! Vigyázzunk, hogy ne süssük túl, mert akkor kiszáradhat a teteje! Az aranygaluska csak frissen jó!!!

Sűrtési eljárás - a rántás

Így nem lesz mumus a rántás



Az egyik mumus a konyhában a rántás, mert csomósodik, odaég, rossz ízű, nem oldódik fel
az ételben és a többi - kifogás van elég. Most megmutatjuk, hogyan egyszerű rántani, mi a
különbség a fehér, a világos és a barna között, és min bukhat el az egész.

A rántás a Larousse gasztronómiai lexikon szerint egyenlő mennyiségű liszt és zsiradék (zsír,
vaj vagy olaj) keveréke rövidebb-hosszabb ideig - a kívánt szín eléréséig - sütve. Vagy a főzés
elején készítik - és ezután öntik fel a forró rántást hideg folyadékkal -, vagy a főzés vége felé,
a hideg rántást keverik bele lassan a forró ételbe. Ez mind tény, de ettől még csomósodik, és
ég, ha nem figyelünk.

Ami kell hozzá:

Egy vastag aljú serpenyő, mert megkönnyíti az életünket, mert nem ég oda olyan
gyorsan a liszt, mint a vékony edényekben.

Egységnyi mennyiségű zsiradék és liszt, így nem lesz sem túl sűrű, sem túl híg. Ha
vajjal dolgozunk, elég csak megolvasztani, ne kapjon színt.

Gyorsaság és folyamatos keverés.   a folyamatos keverést ne úgy
értsük, hogy a zsiradékot egy másodpercre sem hagyhatjuk magára, addig sem, amíg
a lisztet beleöntjük. Nem négykezes a technológia, a lisztes vajat/zsírt/olajat kell
folyamatosan kavargatni, hogy ne kapjon le, de az egész művelet maximum egy percet
vesz igénybe, úgyhogy nem megerőltető.

Takarékláng - ha magas hőfokon készítjük a rántást, kapkodhatjuk a serpenyőt
a lángról. A rántás lényege az, hogy a lisztet feloldjuk valamiben, és mivel a
zsiradékban oldódik igazán, a cél az oldás, és nem a liszt megsütése.

Színek



Fehér rántás vagy világos rántás

Vastag aljú serpenyőben felhevítem az egységnyi vajat (olajat vagy zsírt), majd beleöntöm a
lisztet, és néhány másodpercig (8-10) kevergetem. A cél, hogy a liszt elveszítse nyers ízét.

Mihez? Besamelhez, fehér mártásokhoz, krémlevesekhez, korai zöldfőzelékekhez.

Aranysárga vagy zsemleszínű rántás

Vastag aljú serpenyőben felhevítem az egységnyi vajat (olajat vagy zsírt), majd beleöntöm a
lisztet, és addig pirítom, amíg zsemleszínű nem lesz (20-25 másodperc takaréklángon).

Mihez? Levesekhez, főzelékekhez (spenót, sóska), egyszerűbb mártások, paradicsomos ételek
sűrítésére.

Barna rántás

Vastag aljú serpenyőben felhevítem az egységnyi vajat (olajat vagy zsírt), majd beleöntöm
a lisztet, és addig pirítom folyamatos kevergetés mellett, amíg aranybarna nem lesz (40-50
másodperc takaréklángon).

Mihez? Rántott levesekhez, barnamártáshoz, bab- vagy lencsefőzelékhez, savanyú tüdőhöz.

Hogyan sűrítsünk a kész rántással?

A rántás tehát már kész van, de hogyan tegyük bele a sűríteni való ételbe, hogy ne
csomósodjon össze?

Az az alapvetés, miszerint vagy a rántás legyen forró, vagy a sűríteni kívánt étel, nagyban
megkönnyíti az életünket. Forró rántást hideg folyadékkal (tejjel, vízzel) felönthetünk, ne
lepődjünk meg hogy összerántja így:

Ez a dolga ugyanis a rántásnak - besűríti a folyadékokat. Ha folyamatosan keverjük, és csak
lassan adjuk hozzá a folyadékot, könnyen simára keverhetjük.

A kihűlt rántás elkeveréséhez érdemes a forrásban lévő ételből egy kis levet kivenni, és azzal
homogénné keverni a rántást, majd ezt már beleönthetjük az ételbe, nem fog csomósodni.

A forró levest is önthetjük a hideg rántáshoz, majd folyamatos keverés mellett felforraljuk,
és néhány percig még rotyogtatjuk az ételt, de itt is érdemes kisebb adagok összekeverésével
kezdeni.

Fűszeres rántások

A rántásokat akkor fűszerezzük, ha már készen vannak. Amint a kívánt színt eléri a liszt,
rászórhatjuk a fűszerpaprikát, petrezselymet, és úgy keverjük bele a rántásba, hogy az edényt
már levettük a tűzről, majd felöntjük valamilyen folyadékkal.

Sajtos - burgonyás golyók

Hozzávalók :
2 db nagy, főtt, áttört burgonya
5 dkg liszt, 4 dkg vaj vagy margarin, 7 dkg reszelt sajt, 1 tojás, 1 gerezd fokhagyma, őrölt bors, só , zsemlemorzsa

Elkészítése: A megpuhított vajat összegyúrom a liszttel, az áttört, főtt burgonyával, a felvert tojással, a szétzúzott fokhagymával, a reszelt sajttal és a fűszerekkel. A masszából vizes kézzel kis diónyi golyókat gyúrok, majd zsemlemorzsában megforgatva, bő, forró olajban kisütöm. 

Aki szereti tehet a zsemlemorzsába egy kis szezámmagot, feldobja a látványt és az ízét is! Szinte ugyanolyan mint a krokett./Kis kockára vágott sonka még finomabbá teszi/