A
palacsinta folyékony tésztából
készített, serpenyőben mindkét oldalán megsütött, tésztája ízesítése
szerint édes vagy sós étel. Összetevői aszerint különbözőek, hogy melyik
országban készítik. Alapvetően
liszt,
tojás,
só, és/vagy
cukor, valamint
víz,
szódavíz és
tej
felhasználásával készített folyékony tészta, melyet serpenyőbe vékonyan
kiöntve megsütnek. Általában valamilyen töltelék kerül rá, négyrét
hajtják, vagy feltekerik, esetleg tortaformát készítenek belőle,
ilyenkor szeletelve tálalják. Tölteléke szintén nagyon sokféle lehet a
tájegységek ízlésvilága szerint.
Európában
az egyik legismertebb meleg tészta, de világszerte ismerik és kedvvel
fogyasztják önmagában és más ételek körítéseként. Számos nemzet vallja
maga specialitásnak a köztudatban, ami annak köszönhető, hogy az
eredete egy közös pontba a római birodalomig vezethető vissza.
A palacsinta eredete a
római korból származik, neve
latinul
placenta volt.
A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy a legendárium
szerint bronzpajzson sütötték. Azonban tudni kell a pajzsos sütésről,
hogy a római legionáriusok pajzsa a
Scutum valójában fából készült, akárcsak a
Clipeus, szóval megkérdőjelezhető ennek igazság alapja. Összetétele liszt, víz és kevéske só volt. Nagyon fontos szerepet játszott a
római légiók
ellátásában, mert hosszabb ideig eltartható volt. Ekkoriban nem is édes
tölteléket használtak, hanem húsfélékkel fogyasztották. A kutatások
szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a
Duna-medencéjében és tőle nyugatabbra is,
német,
francia,
angol vidékekre
. Az első feljegyzéseket már
1439-ben lehetett olvasni, ahol egy recept is szerepelt. A palacsintakészítés első
magyar nyelvű leírása az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a
16. század végén írt szakácskönyvében olvasható.
[3] A néphagyomány szerint
húshagyókeddig minden olyan elspájzolt élelmiszert el kellett fogyasztani, amit a másnapi, hamvazószerdát követő negyvennapos
böjt alatt tilos volt enni. A palacsintatészta egyik alapanyaga a tojás, és a kisütéséhez akkoriban
zsírt
használtak, így ideálisnak bizonyult a feleslegessé vált tartalékok
felhasználására. Az angolszász országokban palacsintát megünneplő nap
született, mely napon palacsintasütő, palacsintaevő, palacsintafeldobó
és -tekerő versenyeket rendeznek. Az ünnep alkalmából világrekordok
megdöntésével kísérleteznek, palacsintaevő, -eldobó, -elkapó
kategóriákban. 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb
palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna a súlyú, és kb. 2 millió
kalóriát tartalmazó édesség volt.
Ez a nagyon kedvelt édes tészta az egész világot meghódította. A
palacsintának nemcsak a neve változik országonként, hanem az összetétele
is.