A karácsony minden országban ugyanazt az ünnepet jelenti, mégis az ünnepi asztalra nemzetenként más-más sütemény kerül.


Egy-egy nemzet sajátossága bizony megmutatkozik a karácsonyi
süteményekben is. Természetesen sok függ az országban megtalálható és
kedvelt alapanyagoktól, a kultúrától, hagyományoktól és hiedelmektől.
Szinte minden országban hagyományos sütemény alapanyag a méz, a mák, a
dió és mandula, valamint az aszalt gyümölcsök színes palettája,
házasítva a leggyakoribb karácsonyi fűszerekkel: a szegfűszeggel,
fahéjjal, gyömbérrel és vaníliával.
Közeli szomszédaink, az osztrákok a nagy klasszikust, a
Sacher-tortát tálalják, vagy a németek által hihetetlenül közkedvelt
Stollent
szervírozzák az ünnepi asztalon. A Stollen olyannyira jellegzetes német
nyelvterületen, mint nálunk a bejgli. Az első Stollen receptek pedig
már több mint 500 évesek, így valóban komoly hagyományra visszatekintő
süteményről van szó.
A Stollen tulajdonképpen egy kelt tészta, amelybe kandírozott
narancs- és citromhéj valamint vanília kerül, és az ízeket megfejelik
még egy kis rummal is. Nagyon népszerű még a gyümölcskenyér is, ami egy
sűrűbb piskótatészta, sokféle aszalt gyümölccsel és fűszerrel, és már jó
pár nappal az ünnepek előtt elkészítik. Német nyelvterületen is ismert a
fűszerese mézeskalács, amit gyakran csokoládéval vagy marcipánnal,
esetleg egyszerre mindkettővel töltenek.
Az erősen katolikus lengyelek pedig
Oplatekkel ajándékozzák
meg egymást, ami nem más, mint egy szentképpel megnyomott ostya. Az
ostyából darabokat törnek, s közben áldást mondanak. A lengyelek ünnepi
asztalán is megtalálhatjuk a mákos kalácsot. A mák azért is jelenik meg
szinte mindegyik karácsonyt ünneplő nemzetnél, mivel a sok kis apró
mákszem a bőséget jelképezi, így mákos édességet fogyasztva a család
méltán reménykedhet abban, hogy a jövőben nem fog szűkölködni.
Az angolok ünnepi asztaláról elmaradhatatlan a
karácsonyi puding.
A pudingba kerülő aszalt gyümölcsöket már hetekkel korábban alkoholba
áztatják, sőt fokozva a látványt (és az alkohol jelenlétét majd hatását)
brandyvel leöntve és meggyújtva tálalják. Az angol karácsonyi puding
ízeit pedig az idehaza is karácsonyi fűszerként említett szegfűszeg,
szerecsendió és fahéj adja. Egyes területeken az a hiedelem járja, hogy
aki karácsonytól újévig tizenhárom helyen tizenháromszor eszik
karácsonyi pudingot, arra a nemsokára beköszöntő új esztendőben
rámosolyog a szerencse (és ami még biztosabb, pár plusz kiló is). Máshol
pedig jelképes tárgyakat rejtenek a pudingba, s a tárgy jelentésétől
függően következetnek a jövőre.
De ugyanúgy a dánok is pudingot esznek karácsony ünnepén,
Grod
néven, ami nem más, mandulás rizspuding. A pudingba mandulát rejtenek,
aki megtalálja, annak szó szerint malaca lesz, mivel a mandulaszem
megtalálójának egy szerencsemalac jár. A belgák karácsonykor kalácsszerű
tésztából a pólyás kis Jézus alakját formálják meg és sütik ki, de nem
Szentestén, hanem december 25-én, hagyományosan reggel fogyasztják.
Óriási méretű fánk
is lehet karácsonyi sütemény, mégpedig
ringli néven – ezt Svájcban készítik karácsony környékén előszeretettel.
A skandináv országokban közkedveltek a mézes, gyömbéres sütemények. A
finnek éjszaka is hagynak az ünnepi asztalon a sütiből, mert a hiedelem
szerint a manók is látogatást tesznek ezen az éjszakán, és akkor
tesznek majd kedvükre, ha megtömhetik bendőjüket a fűszeres kaláccsal.
Reggelire pedig hagyományosa fahéjas tejberizs kerül, amelybe mandulát
rejtenek. Aki megtalálja, annak a hiedelem szerint hamarosan menyegzője
lesz.
A finnek kimondhatatlan nevű ünnepi süteménye a
joulutorttu,
ami nem más, mint egy pite, szilvalekvárral töltve. A norvégok
mandulával megszórt vaníliás tallért fogyasztanak karácsony estéjén, de
itt is közkedvelt a fűszeres mézeskalács. A svédek egyik ünnepi tortája
mandulás, de a kelt, sáfrányos, mazsolás kalács és gyömbéres
aprósütemény is sok család asztalán illatozik. A svédek egyik
jellegzetes karácsonyi édessége a
Risgryngrot, amely nem más, mint egy ízes rizsfelfújt.
A gasztronómia nagyjai, a franciák asztalán legtöbb helyen
Buche de Noel
fokozza az est ünnepi hangulatát. Ezt a fajta süteményt nálunk
csokoládés fatörzsként ismerik. Franciaország déli részén népszerű a 13
karácsonyi desszert névre hallgató finomság, amely 13 alapanyagból
készül: csonthéjasokból, aszalt gyümölcsökből, marcipánból,
birsalmasajtból, körtéből, és nem maradhat ki a csokoládé sem. Ugyancsak
sok helyen kelleti magát az ünnepi asztalon a gesztenyepüré is, bőséges
tejszínhab-toronnyal.
A görögöknél a számtalan fajta aprósüti mellett nem maradhat el a Krisztus-kenyér, azaz a
Christopsomo.
Ez a kelt, kenyérszerű tészta naranccsal, fügével és borral ízesített,
és az utsoló falatot hitük szerinte a Kisjézusnak hagyják. Szintén
népszerű mézes sütemény, a
Melomakaromas. De ugyanúgy karácsonykor sütik az elmaradhatatlan kenyérfélét, a
vaszilopitát,
amelybe fémpénzt rejtenek. A vaszilopitát különböző díszítésékkel
teszik még ünnepibbé, ez olyannyira fontos szokássá vált, hogy Krétán
ún. kenyérhímző asszonyokkal is találkozhatunk.
Idehaza vitathatatlanul legnépszerűbb a karácsonyi
bejgli,
ami hagyományos mákos vagy diós, de egyre népszerűbb a gesztenyés is,
sőt egyre kedveltebbek a vegyes ízesítésű bejglik sem, mint a
mákos-szilvás, diós-meggyes töltelékkel készült. Sokan készítenek mákos
gubát, népszerű a mézeskalács és az aprósütemények is jellegzetesen
karácsonyi formákat öltenek, karácsonyi fűszerekkel adják
ízüket-illatukat.
Bármilyen karácsonyi sütemény is kerüljön asztalunkra, ízük és illatuk már magukban is ünnepi hangulatot varázsolnak.
/forrás: HVG,karácsonyi sütemények