2014. május 1., csütörtök

A május a szívnek, szájnak kedves


Zöldborsó

6000 éves története van, valószínűleg Afganisztán, illetve a mai Etiópia területéről származott el a Földközi-tenger környékére. Az ókori Egyiptomban, Rómában és Görögországban is fontos táplálék volt. A középkorban nagy mennyiségben termesztették, de inkább állati takarmányként használták, a tehén teje nagyon jó ízű lesz, ha zöldborsót fogyaszt.
.A zöldborsó értékes táplálék, magját voltaképpen éretlenül szeretjük. Sárgán és szárazon  érett, de úgy nem igazán népszerű. Fáradságosnak tűnő tisztítása miatt manapság kevesen  fogyasztják a zöldborsót nyersen, pedig a friss zöldborsólevesnek nincs párja!
   
A friss zöldborsót nemigen kell főzni, néhány perc alatt megpuhulnak az amúgy is zsenge szemek, viszont ha túlfőzzük őket, megkeményedhetnek. Ha van a kertben menta, érdemes  a zöldborsó főzővízébe egy szálat tenni, így ezt megakadályozhatjuk. Amennyiben a zöldborsót  egy kanál cukorral együtt pároljuk, megőrizhetjük harsogó zöld színét. A friss borsó hüvelyéből is érdemes egy maréknyit a levesbe főzni, hogy még markánsabb ízt kapjunk.

Zöldborsó leves vajas galuskával

Ebben a levesbenn incsen rántás, vagy habarás, a vajas galuska adja meg a leves sűrűségét 

hús,-
/ tetszés szerint/ 
2-3 szál sárgarépa
zöldborsó, petrezselyemzöld

Vajas galuska

10 dkg liszt
1 tojás
1 evőkanál olvasztott vaj

A sárgarépát megtisztítjuk, megmssuk és karikára, a húst pedig kockára vágjuk.

A zsiradékot felhevítjük, a húst meg a sárgarépát megdinszteljük rajta.

Felöntjük vízzel, megsózzuk, puhára főzzük, félidőben hozzáadjuk a zöldborsót

A galuskához a tojást és az olvasztott vajat felverjük, enyhén megsózzuk, hozzáadjuk a kisztet meg kevés vízet és összedolgozzuk.
Egy evőkanállal galuskákat szaggatunk a levesbe és 2-3 percig főzzük. Tálalás előtt megszórjuk apróra vágott petrezselyemzölddel.





 Május kincse: az eper

Mindenki kedvence, a tavaszi napsütés egyik első ajándéka. Mennyei csemege

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése