A lencse
hétköznapi ételünk, leginkább az újév jut róla eszünkbe, amikor a
hagyomány szerint valamilyen formában lencsét kell enni, hogy anyagilag
és minden szempontból szerencsések legyünk. Bár ez a kissé babonás dolog
nyilván nem biztosítja jólétünket, azért a növényből érdemes
rendszeresen enni, és nem csak január l-jén.
A lencse az egyik legrégebb óta mindig is fogyasztott emberi
táplálék. A legrégebbi régészeti ásatásoknál, melyek az emberi kultúra
régmúltját tárják fel, szinte minden esetben előkerülnek a lencse
maradványai. A Biblia több helyen is említést tesz a lencséről. Talán a
leghíresebb történet az, amikor az éhségét fékezni nem tudó Ézsau, az
egy tál lencse pillanatnyi öröméért eladta az elsőszülöttségi jogát, az
egyébként nem egészen egyenesen viselkedő testvérének, Jákobnak (lMóz
2534). Dávid királyt és seregét Mahanaimba érkezésekor az őt fogadó
emberek búzával, árpával, liszttel, babbal, lencsével, sajttal, mézzel
és némi juhtúróval látják el (2Sám 17,28). Arról is olvasunk beszámolót,
hogy a filiszteusokkal, Dávid király fő ellenségével való egyik ütközet
éppen egy szántóföldnél volt, amelynek egy részébe lencse volt vetve
(2Sám 23,11). Ez is bizonyítja, hogy már akkoriban tervszerű
lencsetermesztés folyt. Ezékiel próféta pedig azt az utasítást kapta
Istentől, hogy a Jeruzsálem babiloniak általi ostromának
megjövendölésére és szemléltetésére süssön kenyeret búzából, árpából,
babból, lencséből, kölesből és tönkölyből, és azt egye 390 napig, vagyis
több mint egy évig (Ez 4,9)
.
A növény Európában valószínűleg először Görögországban és
Bulgáriában lett ismert. Az ókori görögök nagyra értékelték a lencsét,
számos ételben alkalmazták, sőt, még kenyeret is sütöttek belőle.
Hippokratész, a korszak nagy orvosa májproblémákkal küszködőknek
ajánlotta fogyasztását. A római időkben főzetét már különféle betegségek
kezelésére is próbálták alkalmazni.
A középkorban a lencsét főleg a szegények eledelének tartották
(sokszor még ma is), később Franciaországban XV. Lajos uralkodása idején
lett népszerű, mivel felesége divatot csinált a lencseevésből a királyi
udvarban. Még a 19. században is sokan úgy tartották, hogy csak azoknak
a rossz sorsú embereknek kell lencsét enni, akiknek nincs módjában
halat enniük Közel-Keleten és Indiában a lencse ma is alapélelmiszernek
számít, legalább 50 fajtát ismernek és használnak. Nálunk ebből
lényegében két fajta ismert, a hagyományos hazai lencse (zöldesbarna),
valamint az egyre több helyen kapható vöröslencse).
Amerikában a mai napig nem népszerű a növény, és mivel a
táplálkozástudományi vizsgálatok jelentős része onnan kerül ki, így a
lencse gyógyhatásainak feltérképezése eléggé hiányos. Nyilvánvalóan
több jótékony hatása van annál, mint amennyit idáig igazoltak, de a
bizonyítás, érdeklődés hiányában még várat magára.
Antioxidáns hatás
A lencse a kutatások szerint igen gazdag antioxidáns vegyületekben,
melyek a szabad gyökök megkötése révén fontos szerepet töltenek be a
betegségmegelőzésben. A lencsében olyan szabad gyökfogó anyagokat
sikerült kimutatni, mint a C- és E-vitamin, glutation, valamint számos
fenolos jellegű vegyület. Ezek alapján lehet abban valami, hogy a lencse
szépít, hiszen az arc ráncosságának egyik oka a szabad gyökök károsító
hatásában is keresendő.
Tejérzékenység étele
A tejérzékenység oka, hogy a betegek nem képesek lebontani a tejben
lévő cukrot (laktóz), ennek következtében állandó hasmenéses panaszaik
vannak. A betegség általában már gyermekkorban jelentkezik, amikor a
hasmenés sokkal veszélyesebb, mint felnőtteknél, hiszen nagy a kockázata
a gyors kiszáradásnak. Kimutatták, hogy ilyen esetben lencséből és
rizsből álló ételekkel úgy lehet megszűntetni a panaszokat, hogy közben a
szükséges energiát és fehérjét is be tudjuk vonni a szervezetbe. Ha
szükséges, szójatejjel vagy más tejszerű, de tejcukrot nem tartalmazó
növényi itallal ki lehet egészíteni ezt az étrendet. A tapasztalatok azt
mutatják, hogy az így táplált gyerekek egészségesen fejlődnek minden
tekintetben.
Immunerősítő hatás
A lencsében találhatók olyan összetett komponensek, melyek képesek
fokozni egyes immunrendszeri működéseket. Az eddigi vizsgálatok szerint
ezek az anyagok azokat az immunsejteket tudják stimulálni, melyek
felelősek pl. a vírusok elleni védelemért is. A fokozott működés,
eredményeként nagy mennyiségű interferont termelnek a sejtek, mely
mobilizálja és készültségi hadrendbe állítja az egész immunhadsereget.
Cukorbetegség elleni hatás
A lencséből készült ételek kedvező hatással vannak a cukorbetegekre,
mivel a lencsében levő keményítőből lényegesen kevesebb szőlőcukor
szívódik fel, mint pl. a búzakeményítőből. Ezáltal a vércukoremelő
képessége is lényegesen kisebb. Ennek ellenére mégsem nehezen
emészthető. Ezen előnyös tulajdonságai alapján a táplálkozástudomány úgy
véli, hogy a hüvelyesek és ezen belül a lencse napi fogyasztása
rendkívüli módon segíti a betegségek megelőzését.
Népgyógyászati felhasználás
A népgyógyászatban a lencsét vérszaporító és „vértisztító" hatásúnak
vélik (a vértisztítás, mint hatás meglehetősen téves megfogalmazás,
hiszen azt a képzetet sugallja, mintha lennének olyan ételek és szerek,
melyek a vért tisztábbá teszik, ez azonban ebben az értelemben nem
lehetséges). A vörös lencsét emellett nemi vágy fokozására és a meddőség
megszüntetésére is javasolják. Azonban az eddigi tudományos vizsgálatok
ezen alkalmazási területek megalapozottságát nem tudták megerősíteni.
Forrás: Dr, Gáspár Róbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése