A sütőtök kedvező élettani hatásait már az indiánok is ismerték, kígyómarást kúráltak a segítségével és szeplő eltüntetésére is használták.
A sütőtököt Európában az elsők közt Leonhard Fuchs, német botanikus említi meg Füveskönyvében 1523-ban. A népi gyógyászatban a régi időkben a tökmagot húgyhólyag- és veseproblémákra, húgyúti- és májbetegségek kezelésére, a terméshúst pedig sebgyógyításra használták.
A sütőtök rengeteg béta-karotint tartalmaz, ez az anyag adja narancssárga színét. A béta-karotin az egészséges látáshoz nélkülözhetetlen A-vitamin előanyaga, egyben antioxidáns is.
Az antioxidánsok a szív- és érrendszeri-, valamint a daganatos betegségek kialakulásában szerepet játszó szabadgyökök ellen hatnak.
A sütőtök termése gazdag C-vitaminban, ami támogatja az immunrendszert, így könnyebben elkerülhetjük az őszi hónapokkal megszaporodó náthás, meghűléses megbetegedéseket.
A sütőtökben lévő rostok segítik az emésztést. A kálium pedig szervezetünk folyadékháztartásának szabályozásában játszik szerepet.
A sütőtök terméshúsának kalóriatartalma alacsony, vitaminban gazdag és egészséges.
Számtalan ételhez felhasználhatjuk . A sütőtök egy kicsit édeskés, de mégis semleges ízű, ezért bátran használhatunk hozzá sokféle fűszert. Kimondottan kedveli a szerecsendiót, a szegfűszeget, a sáfrányt, a kardamomot vagy a vaníliát, de tökéletesen illik hozzá a curry és a babérlevél is.
Sütése: a tököt ne süssük túl forró sütőben, mert megég a teteje. Ha mégis így járunk, hogy a közepe még nem sült át, de a teteje már ég, takarjuk le alufóliával, vagy sütőpapírral, míg az egész átsül. Fontos, hogy ne vágjuk túl nagy darabokra, és lehetőleg egyforma nagyságúak legyenek.
