A leves elnevezése a szanszkrit nyelvből származik, ahol a su (jól) és a po (táplálni, táplálkozni) szavak összeolvadásából jött létre a suppa kifejezés, amelynek jelentése: jó táplálék. Ebből ered az angol soup, a spanyol sopa és a német suppe szó is.
Rengeteg leves létezik szerte a világon, hiszen sokféle alapanyagból, változatos konyhatechnikai módszerekkel készülhet. Lehet hideg vagy meleg egyaránt, és általában az étkezés legelső fogása. Európában leginkább a déli étkezéshez, más népeknél viszont a vacsorához kötődik.
A leves mindezek mellett értékes is szervezetünk számára, hiszen minél több zöldséget, gyümölcsöt tartalmaz, annál magasabb a rost-, vitamin- (B, E, béta-karotin) és ásványianyag-tartalma (K, Mg). Gazdag ízanyagokban, illata étvágygerjesztő, kedvező hatással van az emésztésünkre, és segít szervezetünk folyadékigényének kielégítésében.
Milánói leves
/2 személyre/
5 dl paradicsomlé /házi/
20-25 dkg apróra tördelt spagetti /teljes kiőrlésű/
10 dkg gépsonka
§,5 dl vörösbor
1 szál zellerzöld2 evőkanál olaj
1 evőkanál liszt
só, frissen őrölt bors
A lisztből és olajból világos rántást készítünk, felöntjük a paradicsomlével, valamint 2-3 dl forró vízzel. Felforraljuk, beletesszük a spagettit, a kis kockára vágott sonkát, a zellerzöldrt. Sózzuk, lassútűzön addig főzzük, míg a sapgetti, meg a sonka megfő, ekkor hozzáadjuk a vörösbort meg a borsot is. Tálaláskor frissen őrőlt borsot szórunk a tetejére.
Akár önmagában is tálalni lehet, de jól illik mellé például a túrógombóc.
/recept, kép:Erdélyi konyha
Kádár-Katalin-Imola /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése