A hagyományos farsangi ételek mindenkori résztvevője, királya a
farsangi fánk, amelyről számtalan ízes írás született. A FARSANGI FÁNK
legyen könnyű, miként a hab, és omlós, hogy szinte elolvadjon az ember
szájában. A színe pedig legyen aranysárga.
Fánkot enni
legjobban csak úgy puszta kézzel lehet, széjjeltépve, a sűrű házi
lekvárba megmártva, és úgy rakni a szájunkba. Ne feledjük, hogy a
farsangi fánk ideje hamvazószerdával sem jár le, hiszen különösen ízes
második fogás lehet olyan népszerű egytálételek, mint egy jó házi gulyás
után.
Ne feledjük azonban, hogy mindig frissen, forrón adjuk az
asztalra, és így fejedelmi falatokkal tehetjük boldoggá magunkat és az
asztal körül ülőket..ez a finom tésztaféleség egyáltalán nem áll jó
lábon a hideggel, sem akkor amikor már megsült, sem amikor még nyers.
Néhány fánkrecept:
Kubikusfánk
Hozzávalók: 4 db burgonya, 1 evőkanál zsír, 1 db tojás, 1 késhegynyi szódabikarbóna, liszt
A
kockára vágott hámozott burgonyát megfőzzük, levét leöntjük, a
burgonyát összetörjük, majd a zsírral, szódabikarbónával, a tojással és a
sóval elkeverjük. Annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz. A
tésztát vékonyra nyújtjuk, négyzetekre vágjuk, és forró zsírban
kisütjük. Melegített szilvalekvárral bőven megöntözve tálaljuk.
Túrófánk
Hozzávalók:
50 dkg savómentes friss tehéntúró, 25 dkg liszt, 2 db tojás, 10 dkg
porcukor, 1 csipetnyi só, 1 késhegynyi szódabikarbóna.
A túrót
áttörjük, hozzáadjuk a lisztet, majd elmorzsoljuk vele. A tojássárgáját
habosra keverjük porcukorral, a sóval és a szódabikarbónával, hozzáadjuk
az előbbi masszához. A tojásfehérjét habbá verjük, majd a tésztához
adjuk, és óvatosan összekeverjük. A tésztát 1 cm vastagra nyújtjuk, kis
fánkokat szaggatunk belőle, és forró, bő olajban ropogósra sütjük.
Fahéjas porcukorral meghintve, hecsedli (csipkebogyó) lekvárral
tálaljuk.
Almafánk
Hozzávalók: 1 kg alma, 1 csomag sütőpor, 2 evőkanál cukor, 35 dkg liszt, 1 db citrom.
Az
almát meghámozzuk és megreszeljük. A citrom levét kifacsarjuk,
hozzáadjuk a reszelt almához, és pár percig állni hagyjuk. Majd a levét
kinyomkodjuk, azután hozzáadjuk a tojásokat, és beleszitáljuk a lisztben
elkevert sütőport. A masszát összedolgozzuk, majd forró zsírba
szaggatjuk evőkanállal. Pirosra sütjük, és porcukorral kevert darált
dióval meghintjük.
Egy száz éves somogyi recept: Marcafánk
Üss
egy csuporba 2 tojást. Bele egy kevés sót, cukrot. Habard össze jól,
önts hozzá egy meszely tejet, és annyi lisztet, hogy palacsinta sűrűségű
legyen. Akkor tégy zsírt (cserép) tepsibe egy ujjnyi vastagon, s ezt
forrald föl. Mikor legjobban forr, a tésztát kanalanként rakd belé, 1-1
kiskanállal egy helyre, és pirosra süsd meg.
Csöröge(forgács)fánk
Hozzávalók: 30 dkg liszt, 6 tojássárgája, csipetnyi só, kávéskanálnyi cukor, másfél kanálnyi rum, 2 dkg élesztő.
A
langyos, cukros tejbe áztatott élesztővel a fenti hozzávalókból
rétestészta keménységű tésztát gyúrunk, a liszt mennyiségét szükség
szerint pótolva. Jól kidolgozzuk, és letakarva kb. 25 percig
pihentetjük. Késnyi vastagságra nyújtjuk, és kétujjnyi széles, és 5-6
ujj hosszú téglalapokra metéljük a derelyevágóval. A lapokat középen
kétszer bevagdaljuk, és megtekerve forró, bő zsírban szép sárgára
sütjük. Vaníliáscukorral meghintjük, és forrón tálaljuk.
Talkedli
Hozzávalók: 25 dkg liszt, 4 tojássárgája és fehérje, 2 dkg langyos tejben elkevert élesztő, 2 evőkanál cukor, kevés só és tej.
A
hozzávalókat annyi langyos tejjel elkeverjük, hogy gyenge tészta legyen
belőle, jól kidolgozzuk. Mikor már elég sima a tészta a négy tojás
keményre vert habját is beletesszük, és ezzel együtt jól kidolgozzuk.
Meleg helyen jól megkelesztjük, azután kétujjnyi vastagságúra
kinyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, és talkedlisütőben vagy
lábasban forró zsírban kisütjük. Különféle lekvárokat szolgálhatunk fel
hozzá.
Farsangi fánk
Hozzávalók: 50 dkg rétesliszt, 6 tojássárgája, 6 dkg olvasztott vaj vagy margarin, 4 dl tej, 1 evőkanál rum, 2 dkg élesztő.
A
cukros, langyos tejben megkelesztjük az élesztőt, és csipetnyi sóval és
a többi hozzávalóval fakanállal jól kidolgozzuk. Aztán lábassal
letakarva 40 percig pihentetjük, míg jól megkel. Ezután lisztes deszkán
hüvelykujj vastagságúra nyújtjuk, fánkszaggatóval kiszaggatjuk, takaró
alatt újra kelni hagyjuk, amíg még egyszer olyan vastagra dagad. Majd
forró, de nem füstölgő olajban kisütjük. Először födő alatt sütjük, amíg
egyik oldala megpirul. Így keletkezik rajta az úgynevezett „ranftli”,
azaz szalag. Azután megforgatjuk a fánkokat, és födő nélkül tovább
sütjük, amíg ez az oldaluk is megpirul. Az olaj sok legyen, hogy a
fánkok szabadon ússzanak benne. Ne tegyünk egyszerre sok fánkot az
olajba, hogy hőmérséklete mindig forró legyen. A megsült fánkokat lyukas
kanállal kiszedve tálra halmozzuk, s porcukorral meghintjük.
Felmelegített, esetleg pálinkával kissé higított, barack-, málna-,
ribizlilekvárt adunk hozzá. Vigyázzunk, hogy a tésztakészítés és
kelesztés idején állandóan melegben legyen, hideg ne érje, „meg ne
fázzék”.
/Cságoly Péterfia Béla/
Mátyás király hitvese, Beatrix is nagy kedvelője volt a fánknak.
Ő
az itáliai karneválokon ismerkedett meg vele. Persze, hogy aztán nem
hiányozhatott a magyar királyi asztalról sem. Rómában Szent József
napján készítették, mint ünnepi étket, és a taljánok fritella néven
kérik manapság is tucatszám a fánkot. Az olaszoknál olyannyira népszerű,
hogy a menüsorban is gyakran szerepel, üresen, vagy leves mellé.
Desszertként pedig krémmel töltve, ez a változat a bigné.
Egyébként
a legtekintélyesebb fánk-múltja a rómaiaknak van. Ókori eleik a
természet közelgő újraéledését ünnepelve kerek, mandulás, édes
fánkszerűséget majszoltak. S mert a Római Birodalom magába foglalta
Vindobomát és Aquincumot is,vannak rá esélyek, hogy idáig vezessük
vissza a bécsi és Pest-Buda környéki fánkok családfáját.
A
farsang nyelvészeti és néprajzi irodalmában gyakran találkozhatunk a
farsangi fánk kifejezéssel is. A gömbölyűre formált, serpenyőben
kisütött kelt tészta neve nálunk, a Székelyföldön: pánkó. A fánk is, a
pánkó is erdélyi szász eredetű szó. A pánkó a pfankuchen, pankox, pankoh
formákból származik, a fánk pedig a fankox, fankoch elődökből vezethető
le. A köznyelvbe csak a fánk került be, a pánkó nyelvjárási szinten
maradt. Használják még a Székelyföldön kívül a Dunántúlon is, ott néhány
településen a bukovinai székelyek terjesztették el. Van még más
nyelvjárási neve is a fánknak: például Baranya néhány községében
huppancs, Borsodban és a Bodrogközben krepli, a Felvidék egy- egy helyén
siska, a palócoknál pedig pampuska. Mikszáth Kálmán műveiben elég
gyakran előfordul a pampuska mint saját nyelvjárásának szava. Például:
„…húzatta fülébe azokat a legkeserűbb nótákat, amik a bánatot úgy
fölpuffasztják, mint az élesztő a pampuskát" (Fekete város). Vagy:
„Cseresznyétől maszatos pofácskái kidagadtak, mint két pampuska" (Öreg
szekér). Mi úgy mondanánk: mint két pánkó.
(Forrás: Komoróczy György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése