Már az ókorban ismert volt a fűszeres vagdalthúsból készült étel.
Marcus Gavius Apicius 1. századból fennmaradt szakácskönyve szerint a
rómaiak is készítettek húsgombóc tintahalból, polipból, garnéla rákból,
velőből, kagylóból és természetesen húsfélékből is, csirkéből, pávából,
sertésből és nyúlból is, fasírt féle ételt. Apicius szerint a
legfinomabb fasírt pávából készült. Az elkészítés nagyon hasonlított a
mi mai magyar fasírtunkra. Az apróra vagdalt fasírtnak való
alapanyagokat összegyúrták tojással és vörösborba áztatott kenyérrel.
Az étel magyar elnevezése a német faschieren igéből, illetve a befejezett melléknévi igenevű változatából (faschiert) ered, és az ausztriai német faschiertes Fleisch (vagdalt hús) kifejezés hallatán kerülhetett be a magyar szóhasználatba
Eredeti magyar alakja a fasírozott, ami lerövidült a fasírt alakra.
Maga a fasírt kifejezés német-osztrák jövevényszó (Faschiertes), amely
fasírtként vagy fasírozottként honosodott meg a magyar konyhai
szakszavak között. Átvétele a 19. század első felében történhetett.
A „fasírtban van valakivel” szólás egy francia eredetű szleng kifejezés. Jelentése: haragos, feszült, rossz viszonyban van valakivel. A francia fâché 'mérges', ’harag’, ’neheztelés’, ’sértődés’ jelentésű szóból ered
A fasírtnak számtalan változata van, mérete a diónyitól, akár a
klasszikus, darált húsból készült "egybefasírt", azaz a Stefánia vagdalt
méretéig terjed, ami egy egyben sütött hosszúkás fasírt rolád, gyakran
"őzgerinc" sütőformában sütve, a szorosan egymás mellé és a fasírtmassza
közepébe helyezett főtt tojásokkal. A vagdalt elnevezést sokan azzal
magyarázzák, hogy az ételhez szükséges húst régen nem darálták meg,
hanem kisebb darabokra, cafatokra vágták, vagdalták, és így készítették a
húsmasszát. Mások véleménye szerint – ellentétben a fasírttal – nem
kisebb húspogácsákat készítettek az összegyúrt alapanyagokból, hanem
egyben megsütötték, és aztán vékony szeletekre felvágva tálalták. A
legkedveltebb hazai változat a főtt tojással töltött vagdalt hús, vagyis
a Stefánia vagdalt. A Stefánia-vagdalt a benne lévő főtt tojások miatt
különösen húsvétkor kedvelt fasírtféleség
Magyarországon az általában apró, fasírt gombócokat ellapítják, pogácsa
alakúra formázzák, tájanként zsemlemorzsában is megforgatják és forró
zsírban vagy olajban megsütik A Stefánia vagdaltat hosszúkás roládba formázzák, majd egyben megsütik a kivajazott tepsiben .
A Stefánia vagdalt eredete:
Stefánia belga királyi hercegnő beleszeretett a magyar földbirtokos, főrendiházi tag, osztrák-magyar diplomata Lónyay Elemér
grófba az 1880-as években, de apja, a belga király és a bécsi udvar
hosszú éveken át ellenezte a rangon aluli házasságot. 1900. február
22-én mégis összeházasodtak. A hercegnő cserében lemondott rangjáról és
vagyonáról. Stefánia hercegnő ezután többnyire Lónyay Elemér herceg
feleségeként Magyarországon élt. Kedvelte az országot és a magyar
konyhát. Számos új ételkompozíciót talált ki, így született a Stefánia
vagdalt vagy másként töltött fasírtrolád is. Se szeri, se száma a
„Stefánia módon” vagyis főtt tojással töltött készítményeknek. „
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése