A bodza

 Hajdan nagy becsben tartották: úgy hitték, hogy a bodzafa az erdő lelke.

Gyönyörű, illatos, ehetjük és ihatjuk is!
 

A bodzának hosszú és rögös történelme van.
 A lapos virágtömegéről és lédús lilás-fekete bogyóiról ismert fát már az ókori rómaiak is ismerték és kedvelték. Plinius írásaiban Sambucus-ként hivatkozik rá. Ismert, hogy a bodza akkoriban főleg a nők körében volt kedvelt, hiszen az érett bogyóival csodásan lehetett színezni az arra már rászoruló hajat.

Szicíliától Skóciáig hittek benne, hogy a bodza védelmet nyújt a gonosz démonoktól.
A gonosz szellemek elleni védelmen kívül más érvek is szóltak a bodza mellett, hiszen virágából és bogyójából ízletes főzeteket lehetett készíteni, s ezekkel különféle bajokat kúrálni. Nem is csoda, hogy egy 1644-ben megjelent gyógynövényes szakkönyvben a szerző igen terjedelmesen taglalja, hogy mennyi mindenre jó a bodza. Ebben az időben nem csak a virágzat és termés került felhasználásra, hanem a fa gyökere, ágai, kérge is mind-mind valamilyen tinktúrában végezte. A gyökerekkel gazdagított fürdővízzel epilepsziát orvosoltak, a friss gallyak levével a szemölcsöket kezelték. Tüdőgyulladásra nem csak bodzás fürdőt javasoltak, hanem elterjedt volt az a gyógymód is, hogy a beteg arccal a fa felé a földre feküdt, így próbálván magába szívni a fa gyógyító erejét.
A kuruzslással határos gyógymódok azonban valós gyógyító erőre alapultak. Ma már se a kérget, se a gallyakat, se a fa gyökerét nem bántják, de a virágból valóban jó vizelethajtó, gyulladáscsökkentő és köptető szer lehet. A virágból készített tinktúra azonban nem csak belsőleg hatékony, hanem fürdővízbe téve .
nyugtatja az idegeket és a bőrirritációt is csökkenti, valamint borogatásként jótékonyan hat a fáradt szemre is.

A bodzaszörpből készíthetünk fagylaltot, ízesíthetünk vele különféle krémeket, töltelékeket, de magát a bodzavirágot is adhatjuk a tésztákhoz, fagylalt vagy sorbet alapokhoz. A friss virágzatot sűrű palacsintatésztába fogatva ki is süthetjük. A szárított virágzatból teát készíthetünk, illetve felhasználhatjuk süteményekhez, krémekhez is.

Bodzavirág bundában

Hozzávalók
bodzavirág
tojás
tej
liszt
cukor
olaj
Elkészítés: A frissen szedett bodzavirágot alaposan megmossuk, lecsepegtetjük. Tojásból, lisztből, pici cukorból, tejből sűrű palacsintatésztát készítünk. Az olajat felforrósítjuk. A virágokat először lisztben, majd a palacsintatésztában megmártjuk, és a forró olajban aranysárgára sütjük. Vaníliás cukorral vagy fahéjas cukorral megszórva melegen tálaljuk

/mindmegette /

 

 Bodzalimonádé  : nagy kancsó limonádét készítünk, és abba néhány jól megmosott virágot áztatunk. Néhány óra múlva kellemes, muskotályos ízzel gazdagodik limonádénk, és kész van a pompás, tisztító és gyógyhatású frissítőital.

Három zöldség egyben

A mángold

A Földközi-tenger népei már az i.e. V-IV. században is termesztették ezt a növényt. Legközelebbi rokona a  a cékla, a takarmányrépa és a cukorrépa.
Igen értékes zöldségnövény, egyesíti magában a spenót, a sárgarépa és a spárga legjobb tulajdonságait.
A mángold levele és nyele értékes vitaminokat, nyers cukrot, pektineket és értékes szerves savakat tartalmaz.

Fehér, lila vagy piros levélnyele vastag, levele húsos, sötétzöld, igazán dekoratív zöldségféle, finom, és egyesíti magában a spenót, a spárga és a rebarbara tulajdonságait. 

  Szerves savtartalma miatt élénkítő hatású. Gazdag A-vitaminban. C-vitamin tartalma a paradicsoménál is magasabb. Nagy pektintartalma miatt könnyen emészthető. Csekély energia- és magas rosttartalma ideális fogyókúrás élelmiszerré teszi (6-7 százalék cukor van benne). K-vitamin-tartalma a csontok erősítéséhez járul hozzá. A benne lévő karotin a szem egészségét őrzi, és ausztráliai kutatások szerint csökkenti a bőrrák kialakulásának kockázatát. Fogyasztása a tapasztalatok szerint előnyös a cukorbetegek számára, mert hozzájárul a vércukorszint szabályozásához.

Zöld leveleit a spenóthoz hasonlóan készíthetjük el. Gyakorlatilag minden olyan ételhez remek, amit spenóttal készítünk. Keverhetjük zöldsalátákhoz nyersen is.

Kis fokhagymás vajon megpárolva, tejszínnel a levélmángold kiváló körete halaknak, húsoknak. Burgonyával is keverhetjük, de a parajhoz hasonlóan túróval gazdagítva különféle rakott tésztákat, sós lepényeket is tölthetünk vele
.
Zöld leveleit a spenóthoz hasonlóan készíthetjük el. Gyakorlatilag minden olyan ételhez remek, amit spenóttal készítünk. Keverhetjük zöldsalátákhoz nyersen is.
 A levélnyélből kis előfőzés után készülhet saláta, de ha köretet ennénk, főzzük meg a mángoldszárat, és lecsöpögtetés után forgassuk át fokhagymás vajon.

Töltött mángold

Hozzávalók:
1 kg mángold
35 dkg darált sertéshús
7 dkg főtt rizs
2 evőkanál olaj
1 db tojás
2 dl tejszín
2 evőkanál finomliszt
tej
só
őrölt bors

 

 

Elkészítés:
A darált húst a rizzsel, a tojással, a sóval meg a borssal összedolgozzuk, és 8 részre osztjuk. A gombócokat mángoldlevelekbe burkoljuk. A maradék mángoldot laskára vágjuk, és forró olajon megfuttatjuk. Megsózzuk, és amikor levet ereszt, a töltelékeket egymás mellé belehelyezzük. Fedő alatt, lassú tűzön fél óráig pároljuk, majd kiszedjük. A visszamaradt, vágott mángoldot a tejszínnel simára kevert liszttel besűrtjük, turmixoljuk, és ha kell, kevés tejjel hígítjuk. A töltelékeket visszarakjuk a szószba, és meg egyszer felforraljuk.

Forrás:Mindmegette

Pünkösdi étkek

Kevéssé közismert, hogy bár a pünkösdnek nincsen kifejezett „kötelező” étele, mégis van pár recept, amit ilyenkor illik elkészíteni.

Tárkonyos  leves /bárány, vagy más húsból/ új borsóval

 Hozzávalók:

- 25 dkg  hús 
- 1 kisebb vöröshagyma
- 5 dkg vaj
- 2 közepes sárgarépa
- 10 dkg csiperkegomba
- 15 dkg kifejtett zöldborsó
- fél csokor petrezselyem
- bő 1 liter húsleves (leveskockából is készülhet)
- ízlés szerint: só, ételízesítő, őrölt bors
- 1 tojás
- kb. 10 dkg finomliszt
- 1-1 dl tejföl és tejszín
- 1 kiskanálnyi friss, aprított tárkonylevél
- fél citrom
Elkészítés:
A húst 1-1,5 centis kockákra vágjuk, leforrázzuk, lecsöpögtetjük. A hagymát megtisztítjuk, finomra aprítjuk, az olvasztott vajon üvegesre sütjük. A hússal további pár percig pirítjuk, majd rádobjuk a húshoz hasonló kockákra vágott sárgarépát és gombát is. Fölaprított petrezselyemmel fűszerezzük, majd a levessel fölöntjük, megfűszerezzük, majdnem puhára főzzük, közben sóval, borssal  ízlés szerint fűszerezzük. A tejfölt 1 evőkanálnyi liszttel simára keverjük, a levest ezzel sűrítjük. A tűzről lehúzva a tojássárgájával elhabart tejszínnel dúsítjuk, végül a tárkonnyal fűszerezzük, a citromlével kellemesen pikánsra ízesítjük.


  Rántott csirke/ köret petrezselymes újkrumpli,friss saláta /uborka, zöldsaláta,/ vagy idei liba uborkasalátával.

Meggyes pite
 
Hozzávalók:
- 50 dkg magozott meggy  (lehet befőtt is)
- 20 dkg liszt
- 20 dkg cukor
- 3 tojás
- 1 csomag sütőpor
- 1 dl tej
- 1 dl olaj



Elkészítés:
A hozzávalókat a meggy kivételével összekeverjük, kiolajozott (közepes méretű) tepsibe öntjük, majd a meggyet  belepotyogtatjuk. (A nagyon lédús, vagy befőtt gyümölcsöket érdemes előtte egy kevés zsemlemorzsában megforgatni, hogy ne áztassa el a tésztát.) Előmelegített sütőben kb. 20-25 percig készre sütjük, majd  porcukorral meghintve tálaljuk.


Gyümölcsös túrótorta

500 g túró

200 g áfonya vagy egyéb gyümölcs /eper/

120 g porcukor /édesítőszer/

2 dl.tejföl

2 egész tojás

1 csomag vaníliás cukor

egy csomag vaníliás pudingpor  /főzős/

fél citrom reszelt héja

Elkészítés:

1.        a túrót villával összetöröm, majd hozzáadom a porcukrot és a vaníliás cukrot, a két tojást, és az egészet kézi habverővel összedolgozom.

2        belekeverem a tejfölt, és a pudingport , hozzáadom a citromhéjat, majd a túrós krémet egy kivajazott, lisztezett,  /vagy sütőpapírral bélelt/  kapcsos tortaformába öntöm./
  Az áfonyát, vagy a másfajta gyümölcsöt egyenletesen elegyengetem a tetején,, óvatosan megkocogtatom a formát, hogy a gyümölcs kissé belesüllyedjen a masszába.

3.        180 fokra előmelegített sütőben kb. 40-50 perc  alatt készre sütöm.  Porcukorral meghintve kínálom.

Zeller, halványító, angol zeller

A zeller olyan, mint a csontok. Ezek erősíti a csontokat. A csontok kalciumot tartalmaznak. Ez a zöldség is sok kalciumot tartalmaz. Ha nincs elég kalcium az étrendedben, a szervezet kivonja a csontokból és emiatt csontjaid meggyengülnek. A Zeller megerősíti a csontvázat.

A zellert sokan a modern konyha “mostohagyermekének” tartják: kevesen kedvelik, és gyakran csak azért veszik a háziasszonyok, hogy a húslevest ízesítsék vele – és ahogy megfőtt, gyorsan ki is dobják. Pedig ezt a zöldséget változatosan felhasználhatjuk, ráadásul nagyon kedvező hatása van a szervezetünkre is.A zeller meglehetősen háttérbe szorított zöldségféle: kevesen használják ki variálható és jellegzetes ízét, azt pedig még kevesebben tudják, hogy a növény nagyon jó hatással van a szervezetünkre is.

Halványító, metélő vagy gumós?

Zellerből (jó esetben) háromfélét lehet kapni a piacokon, üzletekben. A halványító, vagy angol zellert hosszú zöld száráról és jellegzetes leveleiről lehet megismerni.

A rostokban gazdag szárzeller nyersen a legfinomabb. A fogyókúrázók kedvelt étele, hiszen kalóriaértéke igen alacsony, 100 grammban mindössze 14 kcal van. Tartalmaz nátriumot, kalciumot, foszfort, káliumot, vasat, magnéziumot, vitaminokat és nyomelemeket is.

Mit készítsünk belőle?

Nyersen, a tövek és levelek levágása és alapos mosás után darabolhatjuk, szeletelhetjük, és már fogyaszthatjuk is. A franciák is ezt teszik, hiszen a nyers zöldséges crudité (ejtsd: krüdité) egyik legfontosabb zöldsége a szárzeller. Salátába téve izgalmas ízt kapunk.

Egy kis köret-ötlet: olivaolajon /vajon/ megsütjük a zellerszálakat.

A zeller a tányéron nagy barátságban van az almán kívül a burgonyával, a csicsókával, a paradicsommal, a céklával.

Fortélyok

Rántott hús


Sütés előtt az olajba tegyél  egy fogpiszkálót. Ha szépen sülni kezd, akkor elég meleg az olaj ahhoz, hogy beletedd a rántani valódat is. Ha a fogpiszkáló  kicsit megég, akkor mérsékeld a hőfokot és várj pár percet amíg hül egy keveset. De ha a fogpiszkáló mozdulatlanul ül az olajban, várj még egy kicsit, hogy melegedjen, különben túlzottan megszívja magát a hús  az olajjal.
 
Az olajból kiszedett húsba ne szúrjunk villát, ugyanis a finom szaft ez esetben kifolyhat. Szűrőkanállal vagy csíptetővel vegyük ki és tegyük papírszalvétára.

2-3 gerezd fokhagymát pépesitsünk, keverjük ki kevés olajjal, ezzel kenjük meg a frissen kisült húst  /nagyon finom ízt ad/



Hasábokra vágott főtt krumplit forró olajban ropogósra sütjük, megszórjuk friss /vagy száritott/ kakukkfűvel

Salátaecet -

 készítsünk egy nagy adag salátaecetet /1-1,5 liter/  víz, cukor /édesitőszer/ ecet  /ízlés szerint/, tegyünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, szemes borsot, 2-3 babérlevelet, forraljuk rövid ideg, mikor kihűlt szűrjük le, műanyag flakonban hűtőszekrényben tartsuk, fejes saláta,uborka,paradicsom  salátához használhatjuk.

A citromfű

A smaragdzöld növény nevéhez hűen kellemes citromízt ad az ételeknek, a belőle készült már-már UV-zöld színű tea pedig nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem idegnyugtató és altató hatású. Termeszthetjük cserépben, balkonládában vagy a kertben.



Különleges citromillatú illóolajat és cseranyagot tartalmaz, amelyet mi is érezhetünk, ha ujjainkkal óvatosan megdörzsöljük a növény leveleit. A mézfűként is ismert növény gyógynövényként is nagy népszerűségnek örvend, hiszen enyhíti a rovarcsípés okozta fájdalmat, összehúzza a pattanásokat, hatékony segítséget nyújthat asztma, stressz-allergia, álmatlanság, fejfájás és vérnyomás-ingadozás esetén. Ideg- és szívnyugtató hatása is jelentős, ezért idősebbeknek kifejezetten ajánlott napi 1 csésze citromfű-tea fogyasztása.

Már az ókori görögök és rómaiak is ismerték ezt az Európában őshonos, különlegesen finom, évelő fűszernövényt, amelyet nemcsak ételízesítőként, de dekorációként is használhatunk, sőt, teaként is fogyaszthatjuk. Fáradtság ellen a legjobban fürdővízbe téve használhatjuk, relaxáló hatása így perceken belül érvényesül, ráadásul puhává, illatossá teszi a bőrt.

Zöld tea – citromfűvel 

Fokozza a fehérje anyagcserét, regenerálja és tisztítja a bélflórát. Javítja az epeműködést és az emésztést és megnyugtatja a gyomrot.

Elkészítése: Teáskanálnyi citromfüvet és 15 gramm zöld teát forrázzunk le 2 liter vízzel. Hagyjuk kb. 3 percig ázni. Szűrjük le. Fogyasztás elõtt
csészénként adjunk hozzá 1 kávéskanál mézet.

Epertiramisu  

Hozzávalók 6 személyre: 50 dkg eper, 1 citrom leve, 1 tasak vaníliás cukor, 6 evőkanál narancslikőr, 15 dkg babapiskóta, 25 dkg mascarpone, 25 dkg natúr joghurt, 3 evőkanál porcukor

A díszítéshez: citromfű

Előkészítés: Az epret megmossuk, megtisztítjuk, 10 szemet félreteszünk a díszítéshez, a többit kis darabokra vágjuk.
Elkészítés: A citromlevet felforraljuk a vaníliás cukorral. Belekeverjük a likőrt, és mély tányérba öntjük. A babapiskóták felét megforgatjuk ebben a lében, és kibéleljük velük egy lapos tál alját. A mascarponét simára keverjük a joghurttal és a porcukorral. Erre egy réteg epret és egy réteg mascarponés krémet teszünk. A maradék piskótát is a likőrös lébe mártjuk, és befedjük vele a krémet. Rárakjuk a maradék epret, és bevonjuk a maradék mascarponével. Legalább 1 órára a hűtőbe tesszük. Tálalás előtt a félretett eperszemekkel és a citromfűvel díszítjük.
/mindmegette/

Vasárnapi ebéd -Sült pisztráng muzsdéjjal

 A szépen megtisztított pisztrángokat sózni,, borsozni, és pirospaprikával elkevert kukoricalisztben alaposan megforgatni, majd forró olajban ropogósra, aranybarnára sütni.


A muzsdéj egy fokhagymaszósz, melynek elkészítése elég egyszerű. A fokhagymát megpucoljuk, majd jól összezúzzuk. Olajjal és sóval kikavarjuk, akár egy majonézt. Pirospaprikát, őrölt fehérborst adunk hozzá.
Buborékos vízzel higítjuk a kellő sűrűségre.A szénsav ugyanis kiszívja a fokhagyma erejét, élénkíti az ízét.

  Joghurtos epertorta

Hozzávalók: 1 piskóta-alap, 1/2 liter natúr joghurt, 30 dkg eper  kevés cukor,/ némi fahéj,/ 1 csomag zselatin   3 dl habtejszín

• Süssünk kapcsos tortaformában egy piskótalapot, nem kell, hogy magas legyen, hiszen ennek a tortának épp a joghurtos eperkrém a lényege!
• A gyümölcsöt alapos mosás után , csumáját eltávolítva, tegyük turmixgépbe! Öntsük hozzá a joghurtot, cukrot ízlés szerint, / egy kis fahéjjal is izgalmasabbá tehető/ Turmixoljuk  össze!
• A zselatint készítsük el a csomagoláson leírt módon, adjunk hozzá néhány evőkanállal a krémből, dolgozzuk össze, majd öntsük az egészet az epres krémhez!

 Jól elkeverve adjuk hozzá a habbá vert tejszínhabot, forgassuk  össze, majd öntsük a joghurtos-tejszínes krémet a piskótára! Legalább 3-4 órára tegyük  hűtőbe! Tetejét kidiszíthetjük  egész eperrel vagy a már felvágott szeleteket öntsük le csokiöntettel!

"Istenek eledele" - a saláta

A régi görögök a salátát az "istenek eledelének" nevezték. Hippokratész, az ókor leghíresebb orvosa, a táplálkozás fontos elemeként említi és dicséri a saláta egészségjavító hatását.

Salátakészítéshez sokféle fűszernövényt vagy "igazi" fűszert használhatunk, hogy az ízeket kiemeljük, vagy éppen pikánssá tegyük. 

• Bazsalikom
• Bors
• Borsmenta
• Cayenne-i bors
• Citromfű
• Fokhagyma
• Kakukkfű
• Kapor
• Kömény vagy édeskömény
• Kurkuma
• Lestyán
• Metélőhagyma
• Petrezselyemzöld
• Rozmaring
• Sáfrány
• Szerecsendió
• Szurokfű
• Tárkony
• Torma
• Vöröshagyma
• Zeller

Már az első piramisok keletkezésének idejéből (körülbelül Kr. e. 2700) maradtak fenn beszámolók, melyek a roppant arányú építkezésen dolgozó sok tízezernyi munkás egészséges táplálkozásának fontos elemeként tüntetnek fel bizonyos salátanövényeket és gyógyfüveket. A Tigris és Eufrátesz folyók között elterülő termékeny Mezopotámiában, melynek területét ma túlnyomórészt Irak birtokolja, sumer nyelvű ékírásos agyagtáblákat ástak ki. Az ősrégi orvosi szövegekben illatos salátanövényekről is szó esik.
Az agyagtáblák a körülbelül Kr. e. 2000-ig terjedő időszakról számolnak be. Babilon hírhedett uralkodójának, Belsazarnak a lakomáin endíviából, zöld levelekből és fűszernövényekből készített salátát szolgáltak fel, s tudni vélik, hogy a növényeket Szemiramisz függőkertjeiben termesztették. Az ókori világ hét csodája között számon tartott függőkerteket a monda szerint maga a szépséges királynő, Babilon alapítója létesítette. Belsazar ünnepségeit kora legnagyobb társadalmi eseményeinek tartották; később már orgiákként írták le e lakomákat. Ma már kinyomozhatatlan, hogy élénkítőként, ajzószerként fogyasztották-e a salátát.
A citrusgyümölcsök és a salátanövények Nagy Sándor hadjáratai révén jutottak el a Földközi­tenger térségébe. Nagy Sándor a Nílus torkolatánál kereskedő- és kikötővárost létesített, a róla elnevezett Alexandriát, mely rövidesen három földrész kereskedelmének legmozgalmasabb átrakodóhelyévé vált.
A görögök hamarosan megbarátkoztak a különféle eredetű salátanövényekkel; Hippokratész, a híres orvos és gyógyszerkészítő 300 salátanövényt sorol fel írásaiban. Szépségápolás céljából is fogyasztottak salátát. A görög monda úgy tartja, hogy a szerelem istennőjének, Aphroditénak kegyeltje, a szépséges Adonisz címerében saláta volt - az ókortól fogva hittek a saláta szépítő erejében. És mivel már akkor is szépek és egészségesek akartak lenni az emberek, rengeteg fejes salátát fogyasztottak. Arisztotelész egyik tanítványa Kr. e. 350-ben azt vallotta, hogy a lélek és a test harmóniájához vezető utat a maga termesztette saláta fogyasztásában fedezte fel. A növényeket nap mint nap pompás borral locsolgatta, és még evés közben is kiérezni vélte a salátában a bor aromáját.
Az idősebb Plinius a Tiberis mentén kialakult ifjú világhatalom számára 37 kötetben foglalja össze korának természettudományos ismereteit, melyben jelentős szerepet játszanak a gyógy-, a fűszer- és a salátanövények éppúgy, mint a különféle kultikus növények. Római íróktól nem csupán salátanövények leírása maradt ránk, hanem azok elkészítési módozatai is, többek között a napjainkban is olyannyira kedvelt ecetes-olajos öntet, melyet a saláta-szakértők még mindig a legízletesebbnek tartanak. Amiképpen a saláta szó a latin nyelvből származik - herba salata annyit tesz, mint megsózott növény -, az első vinaigrette-re emlékeztető ecetes-olajos salátaöntet „feltalálója" is római volt: Marcus Gavius Apicius (Kr. u. 1 . évszázad).
Számos, friss vagy párolt főzelékfélékből készült ételt ír le, melyeket friss vagy szárított fűszerekkel, ecettel, olajjal és liquamennel, azaz sós halkivonattal ízesítettek. Julius Moderatus Columella gazdasági szakértő és író, aki megismertet bennünket a különféle salátafajtákkal, és akitől az "insalata" megjelölés származik, már az ecet készítésének három különböző módjáról számol be. Az ecet, az emberiség ezen ősrégi találmánya, egyidős a bor történetével. Az ókori salátaöntetekhez használt olajat olajbogyóból nyerték. A „folyékony arany" afféle panácea, mindent gyógyító, minden bajban használó egyetemes varázs- és gyógyszer volt: a sportolók meg a gladiátorok a testüket, a nők az arcukat, az ínyencek pedig a salátát olajozták. A kiválóan jó hatás, melyet az ókori Rómában a salátának tulajdonítottak, talán több tényező - a tisztító ecet, a lágy olívaolaj és a salátanövény zöld frissességének - összjátékára vezethető vissza. „A fejes saláta kedvező hatással van a zsigerek görcsösségére", írta az epigrammaköltő Martialis. Feljegyezték, hogy Augustus császárnak búskomorság és levertség ellen „salátadiétát" rendelt az orvosa. A Római Birodalom provinciáiban a légionáriusok gondoskodtak a saláta elterjedéséről. Sőt Alarik, a gótok királya is tisztában lehetett a különféle salátanövények értékes voltával, mert 410-ben, amikor elfoglalta Rómát, nem csupán aranyat-ezüstöt, hanem sok ezer kosár drága salátafélét is követelt hadisarcként.
A monda szerint Mohamed prófétának fűszer­- és gyógynövényboltja volt Mekkában. A 8. század közepére az általa alapított iszlám birodalom Kína nyugati határától Spanyolországig terjedt. Az uralmi terület nagyságával összhangban állnak az iszlám kulturális
teljesítményei, elsősorban a természettudományok és az orvostudomány terén. A saláta itt is fontos szerepet játszik az egészség megőrzésében, s némelyik salátanövény kultikus növénnyé lép elő a vallásban.
Nagy Károly, a Rajnamenti Frank Birodalom királya, aki a kontinens nyugati részén is jelentős területek fölött uralkodott, a saláta tekintetében egyenrangú volt muzulmán ellenfeleivel. Egy 795-ben kibocsátott rendelkezésében 89 haszon-, fűszer- és gyógynövény termesztését tette kötelezővé. E rendelkezésre égető szükség volt az akkori közép-európai étrend bővítése érdekében. A fűszer- és gyógynövény-termesztést a szerzetesrendek, főként a bencés rendiek karolták fel, de salátát is termesztettek. A középkor botanikai ismeretanyaga Bingeni Hildegard apátnő Physica című könyvében összegeződik; itt találkozunk először a salátanövények német elnevezésével. Mindazonáltal a német középkorban nem kedvelték különösebben a salátaféléket. A növényismeretben, gyógynövénygyűjtésben jártas asszonyokat gyakran érte az a vád, hogy az ördöggel cimborálnak és tudásukat ártalmas varázslatokra használják, ezért nemritkán boszorkányokként máglyán égették meg őket.
Portugália hercege, Henrik nélkül - aki Tengerész Henrik néven vonult be a történelembe, bár soha nem szállt tengerre - jóval később kezdődött volna el a felfedezések kora, és a salátakonyhát sem gazdagították volna egzotikus alapanyagok és ízesítők. Bartolomeo Diaz, Vasco da Gama vagy Kolumbusz Kristóf nem csak új világrészeket fedeztek fel, hanem új növényeket is: dohány, diófélék, gyümölcsök, valamint sokféle főzelék- és salátanövény érkezett Európába.
Most már csak arról volt szó, hogy miképpen lehet minél ízletesebben és változatosabban elkészíteni az egészséges, friss salátát. A saláta történetében lényeges esemény volt a mayonnaise (majonéz) felfedezése. 1756-ban Richelieu francia marsall megostromolta a Port Mahon elnevezésű angol erődöt Menorca szigetén. Port Mahon eleste után Richelieu diadalmas győztesként tért vissza Párizsba. Pompadour márkinő saját kezűleg kötött szalagot a győztes kardjára. Richelieu hírhedett nőcsábász volt, ezért szakácsa egyfajta „energiaitalt" kotyvasztott számára tojássárgájából, fűszerecetből és olívaolajból, mert e keveréknek a férfierőt és a szerelmi képességet fokozó hatást tulajdonítottak. A mártást a Port Mahon-i győzőről mahonnaise-nek nevezték el, ebből lett később a mayonnaise, melyet a francia király udvarában üvegtálakban szolgáltak fel, s hozzá ezüsttálcákon a „mártogatni valót", a sokféle salátát. Egy-egy különösen jól sikerült saláta­kreáció kiagyalója akár rendjelet is kaphatott... A francia forradalom idején Angliába menekült francia arisztokraták csakhamar új foglalkozást fedeztek fel: a salátakeverőét. Saját kocsijukkal egyik diner-ről, lakomáról a másikra hajtattak. Mindig magukkal vitték értékes felszerelésüket, a legfrissebb saláta- és fűszerféléket. Nagy titkuk, melyet többnyire a sírig féltékenyen őriztek, a salátaöntetek fűszerezésében és az adott évszaknak megfelelő idénynövények vegyítésében rejlett. A salátakeverés valóságos ceremónia keretében zajlott; miközben összeállították, szüntelenül beszéltek a felhasználandó növényekről, gyógyító erejükről, a férfi és a nő szerelmi életére gyakorolt hatásukról. A „saláta­mixerek" minden estéje foglalt volt, magas honoráriumot vágtak zsebre, s legalább egy hónapra előre le kellett kötni őket.
A jól megválasztott saláta szemnek-szájnak egyaránt gyönyörűség. Különösen az előételként, az étkezés kezdetén felszolgált saláták összeállítása igényel nagy gondosságot, fantáziát és kitűnő ízlést. Auguste Escoffier, a konyhaművészet atyamestere - aki még napjainkban is időszerű - mondotta egyszer, hogy az előétel-salátának „fel kell ébresztenie az ínyenc érdeklődését és fantáziáját, mihelyt helyet foglal az asztalnál".
Mindazonáltal nem szükségképpen salátákkal kezdődik az étkezés. Egy hússal, szárnyassal vagy egyéb alapanyagokkal gazdagított saláta tökéletesen megfelelhet a déli étkezés vagy a könnyű vacsora kívánalmainak, különösen meleg nyári napokon. Franciaországban szívesen fogyasztanak salátákat mind az étkezés elején (nyerskoszt-tál, azaz crudités), mind a fő fogás után és a sajt előtt. Mégis az amerikaiak az igazi mesterei a salátakompozícióknak: nem csak a hagyományos amerikai steak mellé adják körítésként, hanem a legkülönfélébb alapanyagokból, a legkülönfélébb összeállításban készítenek és fogyasztanak salátákat. Azzal dicsekedhetnek, hogy ők adták ki az első igazi saláta-szakácskönyvet, és ők voltak azok, akik a növényi hozzávalókon kívül más alapanyagokkal, például hússal, gombával, hallal, szárnyassal és héjas állatokkal is vegyíteni kezdték a salátákat. A még napjainkban is nagyon fiatalnak számító amerikai „hazai konyha" nem tekint vissza szigorú hagyományokra, ezért mindig is hajlott a kísérletezésre. Salátát akkor ettek, amikor kedvük támadt rá, és nem az ételsor egy bizonyos, valamikor réges-rég meghatározott helyén. Hamarosan szokássá vált, s ez a szokás Európában is számos követőre talált, hogy az étkezést étvágygerjesztőként salátával kezdjék, ami felkészíti a gyomrot az étkezésre, s egyúttal csillapítja az első éhséget, mire a fő fogás az asztalra kerül.

forrás: kis salátatörténet
gastro ABC

Május - spárga

A spárga valószínűleg a Földközi-tenger medencéjéből származik, a vadon termő spárgát már az egyiptomiak és a görögök is fogyasztották. A rómaiak kifejlesztették a termesztését, de még mindig az ínyenc gazdagok táplálékai közé tartozott. A későbbiekben kissé elfeledték, majd a reneszánsz idején újra megjelent, és az ínyencek kedvencévé vált. A luxusterméknek számító spárgát nagyra értékelték a királyok és hercegek is. III. Henrik kegyenceit kényeztette vele, XIV. Lajos pedig megkövetelte, hogy asztalán mindig legyen spárga. Hogy parancsának eleget tegyen, a királyi kertész, La Quintinie kidolgozott egy melegágyas termesztési módszert, amelynek segítségével gyakorlatilag egész évben szedhettek spárgát! A XIX. század elejéig csak a vagyonos ínyencek engedhették meg maguknak ezt a kifinomult és igen drága zöldséget.

Hogy a spárga milyen különleges étel, arról Sommerset Maugham is írt egy remek novellát. Ennek a lényege a következő: Párizsban járva megismerkedett egy gyönyörű és kívánatos ifjú hölggyel. Együtt járták a várost, és amikor beesteledett az író meghívta partnerét vacsorára. A vendéglátó legnagyobb ijedelmére a hölgy a legdrágább fogást, spárgaszufflét választott és az író egész este amiatt szorongott, hogy vékonyka pénztárcájából ki tudja-e a cehhet fizetni?

A kényes és kifinomult spárga megörvendeztet bennünket magas vitamin- és ásványianyag-tartalmával. Különösen sok káliumot, magnéziumot, vasat, C-vitamint és B-vitaminokat tartalmaz, amelyek a hegyében koncentrálódnak. Energiatartalma nagyon mérsékelt (átlagosan 25 kcal 100 g-ban). Könnyű és könnyen emészthető táplálék, amely kitűnően illeszkedik a diétás ételsorba, ha korlátozzuk a mártás mennyiségét! Hatékonyan részt vesz a szervezet kiválasztó folyamataiban, hiszen jól tolerált rostjai támogatják a bélműködést, vízhajtó összetevői pedig megkönnyítik a vese munkáját. 

Spárga lakoma...

A spárga nagyszerűségéről nem lehet eleget zengeni – alacsony energiatartalma annyi jó tulajdonsággal és ásványi anyaggal párosul, hogy felsorolni is nehéz volna

50 dkg zsenge fehér spárga
½ citrom leve
1 teáskanál olívaolaj
1 dkg vaj
A diómártáshoz:8 dkg darált dió
10 dkg natúr krémsajt
1 dl natúr joghurt
2 csokor petrezselyemzöld
A püréhez:25 dkg burgonya
20 dkg zellergumó
1 dl habtejszín
Valamint:ízlés szerint: só, frissen őrölt bors, szerecsendió

Elkészítés: A diómártáshoz a diót ledarálom, a petrezselyemzöldet finomra aprítom. A krémsajtot és a joghurtot keverőpohárba kanalazom, hozzáadom a diót és a petrezselymet, a sajt sótartalmától függően ½-1 mokkáskanálnyi tengeri sót adok hozzá, bőven borsozom, botmixerrel simára keverem. Csinos üvegtálba halmozom, kevés petrezselyemmel és darált dióval díszítve tálalásig hűtőszekrénybe helyezem.

 

 

A zelleres burgonyapüréhez a kétféle gumóst megtisztítom, nagyjából 1 cm-es kockákra vágom, hogy gyorsan elkészüljön. Annyi sós vízzel teszem fel főni, amennyi épp ellepi a kisméretű lábos tartalmát. 12-15 perc alatt puhára főzöm.

Minden fehér spárgából készített fogás sikerének kulcsa az alapos hámozás

Amíg a burgonya és a zeller fő, a spárgák fás végeit letöröm, meghámozom. Ennél a műveletnél nem szabad takarékoskodni – a spárga akkor lesz ízletes, ha éles hámozóval tökéletesen sikerül eltávolítani a héját, valamint nem tartozik hozzá a keserű vége.
A tejszínt habbá verem, a burgonyát és a zellert leszűröm, pürésítem, ha szükséges némi sóval, valamint kevés frissen őrölt borssal és ¼ frissen reszelt szerecsendióval fűszerezem, hablapáttal hozzádolgozom a tejszínhabot, tálalásig melegen tartom.
A zelleres burgonyapüré elkészültével magas falú fazékban kb. 1 l vizet forralok, amelyet 1 teáskanál sóval, ½ teáskanál cukorral, valamint ½ citrom levével ízesítek. 12-14 perc alatt megfőzöm a spárgát. Leszűröm, serpenyőben felforrósítom az olajat és a vajat, 2-3 perc alatt átforgatom.
Hosszú tányérokra rendezem a forró spárgákat, a végüket meleg zelleres burgonyapüré-paplanba bújtatom, amelyet frissen őrölt borssal fűszerezek, a felső harmadra pedig hideg diómártást kanalazok, petrezselyemlevelekkel díszítem.

  

 

A forró-meleg-hideg összetevők és a tiszta, együtt mégis igen izgalmas ízek pompás összhangban érvényesülnek a fogásban. Már csak egy pohár fehérbor hiányzik, és tökéletes a spárgalakoma.

Recept:, kép: Mindmegette

Anyák napjára - Epres torta

Édesanyánk az, akihez örömünkkel, bánatunkkal fordulhatunk. Ő az egyetlen, aki mindvégig feltétel nélkül szeret, aki számára mindig mi, a gyerekei vagyunk a legfontosabbak, akárhány évesek legyünk is. Május első vasárnapja: Anyák napja.

Epres torta

Tésztához:
- 8 tojás
- 8 kanál rétesliszt
- 8 kanál cukor
- csipet só
- késhegynyi szódabikarbóna
Töltelékhez:
5 o dk eper
- 1 zacskó vanília pudingpor
- 25 dkg margarin
- 20 dkg porcukor
- 3 dl tej
- 3 kanál gríz
- színtelen tortazselatin por

Elkészítés:

A tojásokat külön választjuk, a sárgáját kikeverjük habosra cukorral, a fehérjét egy csipet só hozzáadásával kemény habbá verjük. A tojássárgájába lassan belekanalazzuk a habot, beleszitáljuk a lisztet és a szódabikarbónát. Nagyon finoman összedolgozzuk és kizsírozott tortaformába öntjük, majd közepes hőmérsékleten megsütjük. (A sütőajtót nem szabad kinyitni sütés közben, mert összeesik a tészta.) A tészta sülése közben elkészítjük a töltelékkrémet. A tejből és grízből tejbegrízt készítünk. A cukrot és a margarint habosra kikeverjük, és ha kihűlt, hozzáadjuk a tejbegrízt, majd a vanília pudingport és krémmé dolgozzuk. Ezután a kész piskótát kettévágjuk, az alsó lapot megtöltjük a krém háromnegyed részével. Befedjük eper szeletkékkel, rátesszük a tortalap másik felét. A torta tetejére rákenjük a maradék krémet, és eperszemekkel díszítjük. Elkészítjük a tortabevonó zselatint a használati utasítás szerint, és amikor egy picikét dermedni kezd, bevonjuk vele a torta tetejét. Tálalás előtt tejszínhabbal is körbedíszíthetjük.

recept:szegedma

Mindenki kedvence, a tavaszi napsütés egyik első ajándéka.

Az eper szív alakját a természet formázta, a benne rejlő értékes anyagok pedig szívünket is védik a betegségektől. Külső megjelenése talán azért is olyan kellemes, mert a rózsafélék családjába tartozik. 
 
Termesztése időszámításunk előtt elkezdődött. A rómaiak nagyon kedvelték, aztán a birodalom bukása után egy időre elfeledték. A középkori Európában újra elterjedt, de a tizenkilencedik századig luxuscikknek számított.  

  100 gramm eper 60 mg C-vitamint rejt magában, s ezzel a gyümölcsök között dobogós helyet érdemel. Az eper ráadásul alacsony energiatartalmú (100 grammban 35 kalória), s íze pedig egyszerűen fenséges. Vas-, kalcium- és magnéziumtartalmával gondoskodik szervezetünk ásványi anyag-egyensúlyáról, s önmagában is tápláló, könnyű étkezést tesz lehetővé.   Kitűnő vértisztító, csökkenti a szívbetegségek, a kötőszöveti gyulladások, az érelmeszedés és a rák kialakulásának esélyét. A benne található vegyületeknek kifejezetten fiatalító hatása van.

A kapor

Májusi ételek kaporral

Most már van a kertben friss zöld kapor, érdemes kihasználni, hiszen a kapor nem csupán új ízeket teremt étkezésünkben, s a magyar konyha egyik kedvelt fűszernövénye is, hanem egészséges is.

"A kapor őshazáját valahová a Földközi-tenger környékére, talán a Közel-Keletre teszik, innen terjedt el az egész világon. Az biztos, hogy már az ókorban ismert volt Európában, hiszen a görögök és a rómaiak egyik kedvenc fűszere volt, ráadásul fejfájás és gyomorpanaszok ellen is használták gyógynövényként.

Népies nevét, az uborkafüvet azért kapta, mert a savanyúságok elengedhetetlen hozzávalója, hiszen nemcsak jellegzetes íze van, de tartósító hatása is ismert. Egyes népek (például az oroszok vagy az olaszok) ma is sok kaprot fogyasztanak levesekhez, töltelékekhez.
A növény egy-másfél méter magasra is megnő, a kiskertekben elszóródó magokból ültetés nélkül is sok kapor kel ki.  Főzelékek, húsételek, sütemények ízesítésére használhatjuk. 

Kapros- túrós lepény





25 dkg liszt
2 dkg élesztő
1 dkg cukor
1 tojás
5 dkg zsír
kb 2 dl tej
pici só

Töltelékhez:
40 dkg túró
1 ek cukor
2 db tojás
1 ek búzadara
1 csokor apróra vágott kapor
só
A tetejére:
1 ek tejföl és 1 tojássárgája, jól kikeverve

Elkészítés:
1.A cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt.
2.Egy tálban összegyúrjuk a lisztet a tojással és a zsírral, majd az élesztős tejet is hozzáadjuk, és lágy tésztát gyúrunk belőle. Langyos helyen a kétszeresére kelesztjük.
3.Ujjnyi vastag tésztává nyújtjuk, és zsírral kikent tepsibe terítjük, amíg a tészta a tepsiben kel, addig elkészítjük a tölteléket.
4.A túrót áttörjük, elkeverjük a tojássárgákkal, 1 ek búzadarával, cukorral és a tojások felvert habjával, és hozzákeverjük a kaprot.
5.A tölteléket a tészta tetejére tesszük, és lassan sütjük.
6.Mielőtt kivennénk a sütőből, megkenjük a következő keverékkel: 1 ek tejföl és 1 tojássárgája.
7.Utána még 2-3 percre sütőbe tesszük, amíg a teteje szép aranybarnára meg nem sül.