Vannak az életünkben olyan pillanatok, amikor szükségét érezzük, hogy kényeztessük testünket-lelkünket egyaránt. Ennek egyik „legédesebb" eszköze a csokoládé, amelyért millióan rajongnak már hosszú-hosszú évszázadok óta.
A kakaó növény története az i. sz. 600 körüli időkig, egészen a Maya birodalomba vezethető vissza, bár a történet valószínűleg ennél is régebbi lehet. Az bizonyos, hogy Mexikó őslakói ebben az időben már foglalkoztak kakaócserje ültetvények megművelésével. A kakaóbab már ekkor is értékes cikknek számított, fizetőeszközként és szertartások kellékeként használták, de tápláló italt is készítettekbelőle: a szemeket ledarálva, a port folyadékkal vegyítették, és az így kapott habos, ám elég keserű szubsztanciát itták; ezt az italt chocolatl-nak nevezték.
Az aztékok napi rendszerességgel nagy mennyiséget fogyasztottak belőle, majdnem minden problémájukra gyógyír volt, katonáik minden csata előtt ittak az erőt adó italból.
A chocolatl a 16. században uralkodó Montezuma kedvenc itala is volt. A legenda szerint ez volt az egyetlen ital, amit fogyasztott. Nem csoda, hogy népes udvartartásába tartozó hölgyek kívánságait maradéktalanul teljesíteni tudta.
Az ital elkészítése meglehetősen bonyolult és hosszadalmas folyamat volt. Egy történész tollából kicsit többet is megtudhatunk róla:
„A chocolatl vaníliával és más fűszerekkel ízesített főzet, mézsűrűségű habos anyaggá elkészítve, mely fokozatosan olvad el a szájban. Hidegen fogyasztották. Az italt, ha ezt az anyagot egyáltalán italnak nevezhetjük, arany kelyhekben szolgálták fel, aranyból vagy finoman megmunkált teknőcpáncélból készült kanalakkal. Az uralkodó rendkívüli módon kedvelte, már csak az elfogyasztott mennyiségekből ítélve is: naponta nem kevesebb, mint ötven korsó chocolatl készült kizárólag saját maga részére, míg a királyi udvar számára további kétezer korsó volt engedélyezve."
Egy másik ősi indián recept szerint a megőrölt magot kukoricakása, vanília, chili, matico-bors, szegfűbors, fahéj, tökmag és más őrlettel együtt hideg- vagy meleg vízben oldották fel, aztán sózva vagy mézzel ízesítve fogyasztották.
Az első kakaóbabot Cortes 1528-ban hozta Spanyolországba, annak a kincsnek a részeként, amelyet az őslakosságtól hódított el. A 16. században rendszerint porrá őrölt kakaóporból, ánizsból, szegfűszegből és fahéjból kevert kakaómasszát szállítottak hajókon Európába, ahol csokoládéitalt főztek belőle. Bár a spanyol papok egy része gyanakodva tekintett a kakaóra - úgy gondolták, hogy az felkorbácsolja a szenvedélyeket - az első csokoládéfőző 1580-ban mégis megnyílhatott Spanyolországban.
A spanyolok jó fél évszázadon át megőrizték a chocolatl titkát, majd világuralmuk hanyatlásával más országok is kezdtek tudomást szerezni a kakaóról.
A 17. század közepén, a teával egy időben terjedt el Európában. Ekkor még rendkívül drága csemegének számított, arannyal kellett fizetni érte.
A 19. század végére a technika és a feldolgozási módszerek fejlődésének köszönhetően sikerült szilárd csokoládét is készíteni, ám sajnos ezáltal megfosztották a kakaóbab értékes tulajdonságitól.
A kakaóbab jótékony hatásai:
• Kiemelkedő antioxidáns hatású
• Öregedési folyamatokat lassítja
• Jó közérzetet, frissességet biztosít
• Szív és érrendszeri problémáknál jótékony hatású (vérnyomásproblémák, érszűkület, érelmeszesedés, koleszterinszint szabályozás)
• Növeli a stressz tűrő képességet, csökkenti a depressziót
• Jó közérzetet biztosít, éberséget, szellemi frissességet ad: javítja a memóriát és koncentrációt
Biztosítja a bőr hidratáltságát, UV szűrő hatású, egészségesebb, rugalmasabb, „fiatalabb" bőrt eredményez
Köhögéscsillapító, csökkenti a megfázásos tüneteket
Fogyókúránál étvágycsökkentő, fokozza a zsírégetést
A jótékony hatások nagy része, valamint a kiemelkedően magas antioxidáns érték a polifenoloknak köszönhető, azokon belül is a flavonoidoknak, melyek a nyers kakaóbab legfőbb egészségvédő hatóanyagai. A flavonoidoknak erélyes antiallergiás-, gyulladáscsökkentő, daganatellenes hatásuk van, hiszen hatékony antioxidánsok. Kutatások bizonyítják érfal erősítő, vénatonizáló, szívizom vérátáramlását javító és a szív kontrakciós erejét fokozó hatásukat.
Először Szent-Györgyi Albert és munkatársai mutattak rá a flavonoidok fontos élettani tulajdonságaira, a C-vitaminnal folytatott kutatásaik alapján, amikor is kimutatták, hogy a citrusfélékben a C-vitamint kísérő flavonoidok csökkentik a kapillárisok törékenységét és permeabilitását, daganatellenes hatásúak, sőt a kemoterápia mellékhatásait is csökkenthetik. Ugyanakkor nem csak gyökfogó, hanem gyulladáscsökkentő és immunmoduláns tulajdonságokkal is rendelkeznek, amelyek a daganatos megbetegedések szempontjából szintén jelentősek.
Pár szóban a hagyományos csokoládékról
A nyers kakaóbab a világ legnagyobb antioxidáns kapacitással rendelkező növénye! Mégsem így terjedt el a köztudatban, méghozzá az elmúlt évtizedek „áldásos" nagyipari tevékenységének „köszönhetően", ezért sokan bűntudattal nyúlunk a „hizlaló"és „káros" csoki után. Sajnálatos módon a nagyipari feldolgozással készült csokoládé szinte teljesen elveszítette azt a csodás antioxidáns képességet, ami a nyers kakaóban megvan. Hogy miért is? Mert a kakaószemeket megpörkölik, alkalizálják és finomítják, s a folyamatok végén egy olyan kakaóport nyernek ki a kakaóbabból, melynek alig van köze a híres Chocolatl-hez.
Az ipari feldolgozásban egy olyan technológiát használnak a kakaóbab ízének megszüntetésére, mellyel a kakaóbab hatóanyagainak 90%-át eltüntetik, azaz pont azokat az anyagokat, amelyeknek antioxidáns és egészségvédő hatásait köszönheti. A kakaó íze a hozzáadott ízfokozók hatására válik „finommá". Az élelmiszeripar ezt a „jóízű" kakaót már sokkal könnyebben tudja forgalmazni. A boltok polcaira kerülő, hagyományos eljárással készülő csokoládé már nem tartalmazza a kakaóbab polifenoljait, antioxidáns hatását, ellenben nagy mennyiségű finomított cukrot és adalékanyagot tartalmaz, és a kalóriatartalma is magas.
forrás: zöldujság
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése