Nem egyszerű a brassói
aprópecsenye névadásának történetét kibogozni, mivel többen pályáztak a
„keresztapaságra”. Egyesek szerint a brassói receptjét Gróf Nándor, a
MÁV Utasellátó szakácsa találta ki 1948-ban, a Budapest-Brassó között
közlekedő vonaton. Dózsa György mesterszakács szerint viszont egy 19.
századi szakácskönyv Brassóból származó ételnek írja le a valójában
fokhagymás marhatokányt, amely sült szalonnán pirított burgonyával,
fokhagymás marhahúsból készült.
Papp Endre, a bécsi Mátyás pince vezetője
ellenben magáénak vallja a brassóit, állítása szerint a receptet ő
alkotta meg egy ételújítási versenyre 1950. szeptember 17-én. Azért adta
neki a brassói nevet, mert erősen élt még benne Trianon emléke, és
Kolozsvárt már lefoglalták az erdélyi rakott káposztának. Az óbudaiak
azt vallják, hogy a receptet, a Weiss kocsma tulajdonosának felesége
találta ki, egytál ételként (majoránnás, hagymás sertéshúsból, tarhonya
garnírunggal) Brassóy Károly asztalos mester születésnapjára.
Az
ételnek tehát semmi köze Brassóhoz, és az „apró” jelzővel is csak akkor
egészítették ki tréfából, amikor a hús egyszer, nagyon apróra sikerült.
A leghihetőbb magyarázatot Csáky Sándor „A huszadik század
szakácsművészete” című könyvében találjuk, ahol a szerző azt írja, hogy a
brassói pecsenye eredetileg bélszínből készült paradicsomos,
vörösboros, gombás változatban, tarhonyával, és ismeretlen szakácstól
származik. /Asztali legendák/
Hús, krumpli, jókora adag majoránna és fokhagyma.
fél kiló sertés comb
1 kg krumpli

2 ek morzsolt majoránna
5-6-7 gerezd zúzott fokhagyma
só, frissen őrölt bors
1-2 dl száraz fehérbor
olaj a krumpli sütéséhez
5 dkg vaj
A húst felkockázni és az olvasztott vajon/olajon átpirítani, majd megszórni borrsal, majoránnával. A borral felöntve, fedő alatt puhára
párolni, majd zsírjára sütni és összekeverni jó sok zúzott fokhagymával.
Közben a meghámozott, kockára vágott krumplit forró olajban megsütni
rászedni a húsra, összekeverni, sózni és tálalni. .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése